TRIANONRÓL

Trianonról


Meghallgattam vagy háromszor a szózatot,
s e szót, hogy magyar, énekelni nem tudtam,
nyelvemet inkább kötözzék görcsös fához,
vagy izzó vas tépje számból, ha még maradt
hazug szavakat, és hiába való szörnyû átkot
mit mondanék néha áruló bitangok miatt!
S mégis énekelek, felszakad belõlem titok -
nem nyugszom, egy vagyunk a bércek alatt,
és ordítom rekedtig, hogy vesszen Trianon!
Veszte ha kél egy népnek, tán beleroppan,
de egy se volt e földön még annyi áldozat,
hogy helyét röhögve sóval rablók bevessék -
szinte tébolyban osztva nyomort és halált.
Elmondom ezért valahányszor, míg szólhatok,
torokszakadásig üvöltöm, vesszen Trianon!
Jöjjetek, de ne gyászoljatok! El nem vész,
égben az ország, ha lelketek õrzi az egészt.


Ferencváros, 2010. május 29.

Lengyel Károly