ÁTJÁRÓHÁZ

Átjáróház


Átjáróház ma életünk,
összesugdosnak felettünk,
kik intézik zsebed, sorsod
orozni nem lopnak napot.

Rabolják múltad és jövõd,
adnak hitelbe szemfedõt,
kifulladásig reciklált
kibérelt mûanyag fejfánk.

Ítélnek, hogy még itt élhetsz,
míg vevõként köszöntenek,
látszathazában kóborolsz,
eladni magad sem tudod.

Végül kilóra kimérnek,
tan szerint veszik vesédet,
éltél, ha éltél, perceket,
álomban ringva nesztelen.

Körötted hangos csúf törpék
mondják naponta milyen légy.
Már csak vágyad lehet a tét,
azt is röhögve elnyerik.

Lelkedig fájó pucéran
mormolsz hosszasan imákat,
egyetlen igaz szó helyett,
mi néked szól, csak egy lehet.

Elvárják, magad feszítsd meg,
helytartót is mellékelnek,
feltámadást is vehetnél
szerintük harminc ezüstért.


Ferencváros, 2010. március 1.

Lengyel Károly