RÜGYFAKADÁS ELÕTT

Rügyfakadás elõtt


Áldást nem kérhetek, csak mit Fentrõl adnak!
Rügyfakadás elõtt szólok új dalokat.
Ha Ég vezetni kél megtérni Országunk,
akkor lesz áldás bölcsõn, kenyéren, boron.

Hosszú még nappala, éjjele még hosszabb
mit élni kénytelen sok millió magyar.
Éhe igaz szónak, imának, kenyérnek
viselve türelemben végsõ erények,

simítva múlt, hant, jövõ szikes göröngye,
mégis csodát vár egy egész nemzet szíve,
hogy törölve lesz átok, lidérc és balsors,
és nem lesz rajtunk eztán idegen kolonc,

mert fiaknak, lányoknak és unokáknak
el kell mindent szépen mesélni, igazat,
hogy fülükbe hazug szó többé ne jusson,
és ne legyenek eztán sötét nappalok.

Ezért most hát tudnia kell mindenkinek,
igaz magyar emberként mi tévõ legyen,
mikor õsi táncra készülnek a hegyek,
napsugár szemeink tükrében szállást vesz,

marad újra mindaddig kedves jó vendég,
míg milliók imája Égig hallatszik.
Mire a fák ismét virágba borulnak,
szabadságot hirdet az esti kondulat.


Ferencváros, 2010. február 23.

Lengyel Károly