A MAGYAR FÖLD

A MAGYAR FÖLD


Folyik a maszatolás. Mindenféle paragrafusok repkednek a nyilvános szóbeszédben.
Pedig hát feleim rém egyszerû a dolog. Nem kell hivatkozni erre, vagy arra a paragrafusra, ugyanis léteznek törvények, amelyek világosan lefektetik az ide vonatkozó ismérveket.

Ugyebár a magyar föld a magyaroké? Ehhez kétség nem férhet.
Akadnak azonban gazdák, akik mégis fontolgatják termõföldjük eladását külföldi kézbe.
Miért is? Azért, mert az Európai Unióba tuszkolásunk kapcsán porig alázták országunkat a különbözõ támogatások tekintetében.

A földvásárlási tilalom hamarosan lejár.
Nézzük, milyen hátrányokat okozott a Post Soviet Unióhoz csatlakozás!
Nehéz éveken keresztül a magyar gazdák a töredékét kapták támogatásként, mint európai vetélytársaik. A legkevesebb, hogy a csatlakoztatás után a földvásárlási tilalom lejártáig eltelt idõt szépen rátesszük a moratórium utáni idõre. Addig semmit.

Az a gazdasági szõnyegbombázás, amit végrehajtottak a magyar gazdálkodók ellen az európai rendelettervezetek kényszerére hivatkozva, véletlenül sem szolgálta a magyar mezõgazdaság versenyképessé tételét.

Hol adódik tehát kitörési lehetõség?
Azt mondják az EU-tagországok közül egyesek, hogy rendben, vásárolhatsz nálam termõföldet, ha néhány apró feltételt képes vagy teljesíteni.

Mik ezek?
Elõször is életvitelszerûen kizárólagos helyben lakás. Másodszor a helyi anyanyelv államilag akkreditált intézmény által igazoltan anyanyelvi szintû használata. Azután megfelelõ szakmai végzettség az adott tevékenység megkezdéséhez, amit a helyi szintén állami szervek által ellenõrzött folyamat keretében honosíthatnak a helyben lakó magyarul önállóan anyanyelvi szinten kommunikáló kérésére. Végül pedig teljes egészében Magyarországon fizessen adót, társadalombiztosítási járulékot és minden egyebet, ami ezzel jár.
Ami a leglényegesebb, hogy az általa létrehozott mezõgazdasági értéket Magyarországon köteles elsõsorban értékesíteni, azután következhet egyéb lehetõség.

Nem is olyan nagy elvárás!
Hogy ennek az osztrák, a német, a holland, vagy éppen a francia, netán még távolabbi gazdálkodó nem képes megfelelni? Kit érdekel? Ránk senki ne dobjon követ! Mi megtettük a magunkét.

De minden tréfát félretéve, ki kell mondanom azt az egyszerû alapigazságot, amit jelenleg valóban szertemaszatolnak mindenféle szutykosgallérú jöttmentek.
Ez pedig olvasatomban így hangzik:
Aki magyar termõföldet, vagy bármilyen ingatlant nem-magyar tulajdonba ad, az hazaáruló!
Ilyen egyszerû!

Bármi legyen az indoka, nincs erre mentség!
Törvényi hátteret ehhez a Btk ad:

144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

A „területi épségét” kifejezésre helyezve a helyes hangsúlyt rögtön világossá válik a jogértelmezés! Ugyanis ez az épség vélelmezhetõen értendõ az idegen tulajdonlás bármilyen formájára. Többek között lakóingatlanok külföldi vásárlási szándéka esetén is.

Ezért tehát a végkövetkeztetés úgy szól, hogy bárki, aki Magyarországon legkevesebb 1988-tól, az úgynevezett spontán privatizáció kezdetétõl bármilyen föld, lakó, vagy más tulajdont szerzett, számára azt a magyar vezetés jogalap nélkül játszotta át. Vagyis rosszhiszemû, jogcím nélküli használója javainknak. Továbbá aki ehhez a folyamathoz hozzájárult akár csak egyetlen aláírással is, szintén erõsen ráközelített az említett törvényi fogalom megvalósítására.

Van ezeknek helyük a magyar politikai, közigazgatási, gazdasági hatalom közelében? Egyetlen szó válaszlehetõséget sem adnék nekik, nemhogy meghallgatni indokaikat!

Nincs indok!
Nincs mentség a Magyar Köztársaság állami tulajdonban lévõ vagyonának szétlopására, idegen kezekbe adására. Olyan mértékig kimerítette mindez a magyar függetlenség feladását, amit még a sztalinista büntetõtörvények is komoly rabsággal ellentételeznek.

Mondhatná bárki most, bárcsak a próféta szólna belõlem! Nem. Ez a valós és igaz lehetõsége annak, hogy megvédjük õseink földjét egyetlen csepp vér nélkül.
Kõkemény törvényalkotói politikai akarat kell hozzá, bölcs és a magyar érdekek szerinti kérlelhetetlen igazságszolgáltatási gépezet, valamint az utóbbi évekre tekintettel erõsen megrostált végrehajtói szervezet.

Vészhelyzet van. Végveszély! Ki kell törni ebbõl! Sokak szerint a huszonötödik órában vagyunk.
Csak az a kormány lehet igazán sikeres ebben az országban, akik a valódi magyar érdekek szerint, utolsó csepp vérükig elkötelezetten, életük minden percében Hazájukért áldozzák magukat.
Aki nem így tesz, maga is sáros lesz idõvel, részévé válik a paragrafusmaszatnak, emígy a leváltandók közé soroltatik.


Ferencváros, 2010. február 11.

Lengyel Károly