1944. február 11.

1944. február 11.


Ez a dátum nagyon beszédes. Olyan idõt idéz, ami régen volt a magyar katonai történelemben. Ott csuszamlik ma is a több ezer fehérzászlós ártatlan civil vére az Ostrom utca lejtõjén, akiket a szovjetek a felismerhetetlenségig fasirttá szétverettek aknáikkal. Ma is fordulnak ki csontok a Városmajor kertészeinek keze nyomán. S ugyan ma már nem láthatók a nyomok, de a sziklakórház falaiból ma is árad a szörnyûség. Amikor a szovjetek behatoltak a sziklakórházba, az oda összezsúfolódott betegeket, haldoklókat, nõket, gyermekeket, és idõs embereket, akik nem tudtak, vagy nem mertek próbálkozni a Vár elhagyásával, lángszóróval gyógyítottak, illetve juttattak át õseikhez mindenkit. Nem volt kivétel. Még a golyót is sajnálták, hogy irgalomból ne elevenen égjenek el a rokkantak és a többiek.
Az a mérhetetlen cinizmus, ami ezt a végsõ ostromot jellemezte az ostromlók részérõl, semmiféle katonai paranccsal nem magyarázható. Nincs, és nem is lehet indokot felhozni tízezrek lemészárlására. Egyetlen nap alatt több tízezer embert szó szerint megsemmisítettek. A vérgõzös ázsiai horda, akiknek a nyomában csak halál járt, a magát megadók felé irgalmat alig tanúsított, végig erõszakolta szinte egy egész korosztályát a magyar lányoknak és asszonyoknak.
Nem véletlen, hogy 1945 augusztusában kiemelt helyen foglalkozott az ideiglenes nemzetgyûlés az addig a magyar lélektõl idegen mûvi terhesség-megszakítás tömeges lehetõvé tételével. Olyan tömeges volt az erõszak nyomán várandóssá vált nõk száma, olyan ugrásszerû volt a vérbaj, és más egyéb nemi betegségek megjelenése, hogy az a magyar társadalom számára szinte elviselhetetlen volt.
Az a mérhetetlen cinizmus, ahogyan a magyar történelemhamisítás ebben az ügyben hivataloskodott, minden lelki szellemi szakadékot többszörösére mélyített. Ugyanúgy hazudtak, és titkolóztak az igazsággal kapcsolatban, mint tették, hisz tehették a géppisztolyos milliókkal a hátuk mögött, bármi más minket igazán érintõ témában.
Ha csupán erre a sok ezer emberre emlékezünk, keveset teszünk. Mert akkor már nyilvánvaló volt, hogy Magyarország függetlensége elveszett, hiszen 1944 március 19-én, a német megszállás kezdetétõl nem rendelkeztünk önállóan dolgainkról. Hadi ügyekben biztosan nem.
A szovjetek tudták ezt. Tudatában voltak annak, hogy egy vert helyzetben lévõ maroknyi létszámot készülnek ledarálni. Megtették.
Mesélik, amikor a szovjet tüzér parancsnok átkelt a Dunán és meglátta, hogy mit tettek az Ostrom utcában, döbbenetében csak azt tudta hajtogatni, hogy nekik nem ezt jelentették Pesten a helyi partizánok. Ma már tudható, kik voltak az állítólagos partizánok. Lelkük rajta, ami sose nyugodjon önemésztése közben!
A környéket lezárták, mindenkit eltereltek a környékrõl, és egyetlen éjszaka alatt nyomtalanul jeltelenül eltüntették a testrészekbõl halmozódott iszamos dombot.
Mécsesek gyúlnak ilyenkor minden évben. A budai Vár minden tiltás ellenére legalább egy lángot látott ilyenkor. Most pedig emlékezni készülnek a magyarok azokra az emberekre, akik feláldozták magukat, hogy hátha õk lesznek a célpont és nem az Ostrom utcában lefelé tartó ezrek.
Igen, õk hõsök. Csontjaik ma is intõ jelként mutatnak az õket megtalálók arcába, hogy soha ne higgyetek a kommunistáknak. Soha!
Különösen olyankor ne higgyetek a kommunistáknak, amikor dörgölõznek hozzátok, hogy ismét megkaparintsák a hatalmat. Emlékezzetek magyarok ezekre a katonákra! Gyújtsatok mécsest és gyertyát értük. Mondjatok imát lelkük üdvéért, hogy mégse volt hiába való a tettük. Évtizedek múlva is emlékeznek rájuk ebben a városban, ebben az országban.
A vörös gólem valahányszor hozzáfért a hatalomhoz, mindannyiszor a legteljesebb gazdasági mélypontra kormányozta a magyarokat, miközben felbujtóival együtt erkölcsileg és politikai téren is a legteljesebb leépülés szélére sodorták a nemzetet. Mindegy miként nevezik magukat, mindegy, mit ígérnek, az mindig hazugság elejétõl a végéig. Azt kérdezd, kinek az érdeke akkor és ma?
Ma is tudod a választ!


Ferencváros, 2010. február 8.

Lengyel Károly


Néhány adalék a fentiek könnyebb, pontosabb megértéséhez:

Budapest ostroma
http://www.youtube.com/watch?v=KAEocg-cg1g&feature=player_embedded

Becsület napja
http://www.youtube.com/watch?v=WTmslpVV7kA&feature=player_embedded

Becsület napja: 1999 - koszorúzás
http://www.youtube.com/watch?v=epQeh3Q3J1I&feature=player_embedded

Részlet Gyõrkös István 1998-as Kapisztrán téri beszédébõl.
http://www.youtube.com/watch?v=qaieJK4D_DY&feature=player_embedded

Budapest ostroma és a kitörés
http://www.youtube.com/watch?v=i7_37JmTuF4&feature=related

Becsület napja 2009
http://www.youtube.com/watch?v=YD54fgF1PV8&NR=1