DEMSZKYGRÁD

Demszkygrád


Figyelemreméltó kijelentés buggyant ki tegnap gábor demszky száján a BKV-sztrájkkal és az ellopott százmillió forintokkal kapcsolatban.
Nevezetesen azt találta böfögni ez a húsz éves szadesz-monolit, hogy a sikkasztott „…pénzek a BKV éves költségvetésének mindössze elenyészõ hányadát teszik ki, és ez ennek az összegnek talán csak 0,5 százalékát képezik.”. Eleve elnézést kérek az olvasótól a nem betûnyi pontosságú idézet okán, de a lényeg errõl szólt. A mondatkörnyezetre meg nem érdemes figyelni, sokkal inkább a mondat elejtõjére.

Közpénzekrõl beszélt gábor demszky, ugye? Ebbõl a nézõpontból kiindulva egy röpke számítás alapján a Magyar Köztársaság éves költségvetésének összegébõl, a csecsemõtõl az aggastyánig, a tízmillió magyarból bárki ellophat a közpénzbõl 70-80 ezer jó magyar forintot - még a pénzromlást, és az államháztartási hiányt is beleértve.

Gondolkodjunk együtt egy keveset! Nem arról szól ez a történet, hogy mint a szemkilövetõ deviáns szadistákhoz hûséges egykori maoista pártprominens azt csücsörítené, hogy kérem más is lopott, mégse kapott büntetést. Vagy éppen azt, hogy lopjatok, csiholjatok abból hasznot, s mint évek múltán az lenni szokott, esetleg elévülésrõl ajvékolással kihúzzák a gyenge nyakicájukat a durva hurokból. Hogy is kezelik az ilyen ügyeket Kínában?

Lehetne még sorolni a variációkat. Mindenesetre gábor demszky mostantól de jure nem lehetne a magyar fõváros fõpolgármestere. Jobb helyeken, és szebb idõkben egy ilyen agymenéses nyelvbénulás után - tudniillik kimondta pártjáról a rémes igazságot, miszerint korrupt és tolvaj - nemes egyszerûséggel lemondana.
Õ nem. Õ marad a város élén. A klasszikus liberális attitûd mentén az élére áll a legyõzhetetlennek vélt folyamatnak és bévülrõl siklatja bárhová. Lehetõleg liberálissá.

Tették elvbarátaikkal sokszor, és hatalmas pénzek fejében, akár a gabi-gabi partikon áztatva lottyadtságukat. Szerintem senkinek ne legyenek tévképzetei arról, hogy ezeket a pénzügyi fenevadakat senki nem jegyzi már a közvélemény kutatók köreiben. Ezek a politikai zombik bármikor kinyúlnak a kõrakás alól, hogy megkaparintsák a célpontot, nevezetesen pereszi parancsra Magyarországot.

Társaik, a vörös mentalitás nagy túlélõi úgyszintén csordultig töltik majd a cellákat. A városüzemeltetésrõl esetleg majd az ügyészi kérdések özöne csap át a fejük felett.

Érik a gyümölcs! Csakhogy már eleve benne fickándozik a kukac. Az a fránya kis hernyó. Már belerejtette az eddig a kormányt bitorló foltosgallérú, idegenszívû bérencek hordája és talpnyalóik. Nincs itt már helye velük kapcsolatban jó hírnévrõl beszélni, mert az csak szegény jogászok életére volna veszélyes. Ugyanis belepusztulnának a harsány röhögésbe. És a kormányváltást követõen reményeink szerint a hivatalok az örök mosoly házává szervezõdnek át, és a bírók, meg az ügyészek röhögési veszélyességi pótlékért fognak sztrájkolni. Csekély ismeret alapján a reájuk váró ügyek gyorsuló módon történõ gyarapodását elõzetesen felbecsülve erre bizony minden alapjuk meg is lesz.

Vajon, majd amikor elkövetkezik az a sokak által nagyon várt állapot, hogy a 2006-os õszi események szadistáit és vérbíráit látjuk láncon a tárgyalótermekben, ugyan ki fog röhögni?

Bizonnyal a pesti tömegközlekedés miatti feszültség okozza nálam, de egyre hangosabban felötlik bennem Cato híres mondása, ami egy idõben szinte szónoklattani fûszerként volt jelen a római szenátusban: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Ami annyit jelent magyarul, hogy „Egyébként változatlanul azt tanácsolom, Karthágót el kell pusztítani!”.
Demszkygrádban éppen ez történik fordított elõjellel. A fõvárosi testületben - ugyan nem sóval - de telehintik pénzügyi mutogatós ügyeikkel az utcáinkat, és minden pillanatunkat.

Mindeközben az autóbuszvezetõk, meg a többi alkalmazott a saját létérdeke szerint cselekszik. Sztrájkolnak. Végkifulladásig.
Látnivalóan helyettünk, értünk teszik! Ezt ne felejtse el a sok tülekedõ a villamoson, meg a külföldi ülepét nyaldosó szálláscsináló! A csendes többséggé félemlített, porig alázottakkal szemben nekik legalább volt bátorságuk kimondani, hogy elfogyott a lojalitás.

Cato talán elnézi szavai ferdítését! Mert változatlanul az a véleményem, hogy az mszp-nek és az szdsz-nek soha többé nem szabad a hatalom semmilyen formájának közelébe jutni. Látótávolságra sem! Ez a lényeg! Látótávolságra sem!

Ehhez adja meg az Isten minden magyaroknak legkésõbb tavasszal az urnák elõtt a szebb jövõ kezdetét!


Ferencváros, 2010. január 13.

Lengyel Károly