NYÍLT LEVÉL BUDAÖRS POLGÁRMESTERÉNEK

Nyílt levél Budaörs polgármesterének

Wittinghoff Tamás részére
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


Polgármester! Képviselõk!


Levelem éppen úgy nyilvános, mint Magyarországon minden önkormányzati képviselõtestületi ülés.
Nem kívánom tovább is zaklatni, de véleményemhez alkotmányos jogom van és ezzel a jogommal élni is kívánok. Címük nyilvános helyrõl való, tehát kénytelenek fogadni levelem. Bár ez bizonyára nem találkozik tetszésükkel.

Kit képviselnek?
Találtam az interneten egy filmfelvételt, amivel szembesíteni kívánom.
Szeretném tudtára adni, sokan nem képesek azonosulni véleményével, illetve a szereplõk véleményével. Elõbbi mondatom diszkréten kíméletes a felvételen látható szereplõkkel kapcsolatban.

Ez a felvétel a következõ linken tekinthetõ meg:

Magyargyûlölet Budaörsön
http://www.youtube.com/watch?v=jgMvD-BoQns&feature=player_embedded

Minden indulat nélkül, mert az elhangzottak önökkel kapcsolatban az indulatot az érzelmi fényûzések közé sorolná, idézek a csillagvonal alatt egy rendkívül közismert, megrázó verset.

Továbbá szeretném felhívni figyelmüket az általános iskolai tankönyvekben az 1867-es kiegyezés alapos tanulmányozására. Azokból az írásokból napnál világosabban kiderül, hogy abban az államalakulatban, amibe országunkat kényszerítették, Magyarországnak, nem létezett önálló pénzügyi, külügyi és hadügyi döntésjoga. Hova tovább képviselete sem létezett az említett közintézményekben Bécsben.
Ezért a XXI. Században azt állítani, hogy aki a trianoni tragédiának kíván helyi emlékmûvet állítani, az nem megengedhetõ indulatokat szítana, legkevesebb súlyos ismerethiányra vall.

Magyarország az I. Világháborúba nem önként lépett be, ám rajtunk verték el a port.
Esetleg felkészültségük kiegészítését célozva ajánlanám Lord Rothermer 1924-ben kelt cikkét. Ez az „Igazságot Magyarországnak!” címmel jelent meg. Õ egyébként a Britt Királyi Törvényhozás Felsõházának tagja volt. Ugye emlékeznek?

Hozzá kell tennem, ennek a nagyszerû gondolkodású embernek a hálás utókor egy szökõkutat is szentelt Justitia szobrával a józsefvárosi Szabó Ervin téren, mely kút egyik éke immár két esztendeje ismét az említett férfi dombor oldalprofilja - közadakozásból.

Trianonra emlékezni nem pártpolitikai kérdés! Ez egy nem vitatható tény.
Budapestiként erõsen elcsodálkozom azon, hogy milyen sok idõt áldoznak az adófizetõk keservesen kiizzadott adóforintjaiból megideológizálni egy tarthatatlan történelmietlen szemléletbõl eredõ szûklátókört sugalló-elváró, mi több elvártató döntésnek.

Végezetül egyetlen következtetésre talán futja figyelmükbõl.
Mintha egy másik bolygón nevelkedtek volna.
Higgyék el, egyre többeknek úgy tûnik!


Lengyel Károly
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adjon az Isten szebb magyar Jövõt!

Politikai irányultságukkal kapcsolatban csupán egy televíziós bejátszás közkézen forgó részletét ajánlom figyelmükbe. Ezt az elhíresült mondatot 2008. március 9-én este a budapesti Deák téren mondta Horn Gábor Kóka Jánosnak. Mosdatlan lényegretörése miatt alig hinném, hogy ezt ismételni kellene!
Pedig ilyen és hasonló tetteik miatt borítékolom sokszor és egyre gyakrabban, minden politikai témában kénytelenek lesznek hallani.


************************************************************


Sajó Sándor:
Magyar ének 1919-ben
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszketõ ölén ;
És én, mint véred lüktetõ zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg :

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom…
Mivé tettétek az én szép hazámat ?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már ? - Romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar :
A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar ;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem :
Magyarnak lennem mért ily csúf halál ?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol számûzötté lett a honfibánat
És zsarnok gõggé a honárulás, -
Hol a szabadság õrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít !

Pattogva, zúgva ég a magyar erdõ,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égbõl a magyar jövendõ,
Milljó göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása -
Mint õrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, - élni akarok !

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad ;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földbõl a holtakat :
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetûkkel álljon
Egy égõ, elszánt, zordon szó: soha !

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék :
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog :
Magyar vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok !

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull :
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden õsi rögbe :
El innen rablók, - ez az én hazám !

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentõl visszazokogom ;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt :
Bölcsõvé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklõ Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar !