SZÁMADÁS

SZÁMADÁS

Molnár Oszkárnak


Számlákat sodor hûvös õszi szél,
Húsz esztendõ egy népnek nem kevés!
Eladás, hazugság, lopás, csalás,
Van még rablás és hazaárulás.

Számlákat szólít hideg õszi szél,
Húsz kõnehéz évrõl zúgva mesél.
Unásig hallja minden éhezõ,
Tudja, élte az összes szenvedõ.

Számadásról bömböl már õszi szél,
Hogy egy irányba induljon, ki él,
S ne nézzen hátra, út porába,
Jövõjét most egy nemzet formálja.

Számadásról viharzik õszi szél,
Ne maradjon otthon, aki még él!
Csak most, és csak együtt teszünk csodát,
Vissza kell venni a magyar Hazát!

Számadás! Számadás! Felkelt a szél,
Mindegy, hogy õsz van, vagy csikorgó tél,
Utolsó percben utolsó szavunk:
Indulj hát magyar, vagy mind meghalunk!

Ne nézd a naptárt, az már mit sem ér,
Talpad alatt holnap a szél regél!
Most gyere! Most indulj! Az utca vár!
Hallod? Ott menne minden pesti srác!

Kart karba, szorosan, énekelve,
Hogy ezzel a hanggal legyen tele
Minden út, tér, gyûljön emberkaréj,
Számadásra hív hideg õszi szél!

Addig üvöltjük, és nem tágítunk,
Míg visszakapjuk minden vagyonunk,
Mert ez miénk, a magyarok földje!
Halljad világ, az marad örökre!


Ferencváros, 2009. október 20.

Lengyel Károly