HÁROM ÉVE MÁR

három éve már

S eljöve újra a régi emlék tüzes maradással,

felhorkant a szelíd világ, hogy híre szállt hazugságnak.

Gyûlt a tömeg nem szûnõ morajjal, emésztõ vad haraggal,

skandálva, hörögve tolultak keserû kölcsön csúf szavak.

Aztán ahogy letisztult a dühöngõ lelkekben is a kép,

szólamok, ígéretek járták szerte az este bús egét,

váll a vállhoz összekapaszkodtunk, kitartottunk napra nap,

míg nem két öl magas plakátok a tér fölé tornyosultak.

Gúnyoló határt szabtak a szárnyra kelõ szabad szavaknak,

és egyre özönlött a hazugság köröttünk mindenhonnan.

Utóbb még aljas fegyvereket is röhögve letagadtak,

kitüntetés járt pribéknek, mert ömlött vére a magyarnak.

Haj évek! Ti azóta itt ragadt bûzös országfekélyek!

Gyáván futottak harsányan ünneplõ kishitû vezérek.

De itt ti mind az utcán, ma emlékezni összejöttetek.

Ne felejtsétek a néhány heti eltiport büszkeséget!

Ott a téren, idõrõl idõre ma is mécsesek gyúlnak,

a dicsõ lyukas zászló tövében néhányan összesúgnak.

Fel ne adjátok, míg õket talpon látjátok! Jön október!

Rajtunk áll mit hoz! Csak lépjen újra együtt az embertenger!

Ferencváros, 2009. szeptember 16.

Lengyel Károly