CSAK AZ IGAZAT, A SZÍNTISZTA IGAZAT!

Csak az igazat,

a színtiszta igazat!

Az utóbbi idõkben egyre többen és többen könyörögtek, kértek, követeltek egy vezéri szót, amelynek nyomán elindulhat a MAGYAR NEMZET újjáépíteni sokat szenvedett Hazánkat.

Ez most legalább világos válasz arra, hogy Orbán Viktor soha nem mondja ki az általa harsányan ígért szót, hogy utánam!

A szilánkjaira omlott, „egy a tábor egy a zászló”, kõvé merevedett jelszavához ragaszkodás túllép minden józan határon, amikor végveszélyben vergõdik egy ország. Most színrõl színre megmutatkozott a kétpárti egypártiság arca, amely uralja az alábbi pontokba szedett szavakat.

Szinte a szemünk láttára faragja önnön szobrát, amikor élesen elhatárolódik a neki felajánlott, noha általa jobbszélrõl érkezõnek kikiáltott segítségtõl. Nincs más, csak a Fidesz?

Van. Minden jó szándékú magyar ember, akiknek elege van mindebbõl. Abból a nemzetámító totemfaragásból, ami itt az utóbbi hét évben zajlott, serény önsajnáltatás közben.

A csalódottság viszi majd el a Fidesz szavazóit más irányba, ha máskor nem, hát a szavazófülkék síri csendjében. Akkorra ugyanis ez az ország éhségtemetõ lesz. Ha megvárja a tömeg!

Hol lesz akkor a felséges kétharmad büszke narancsszíne? Hová fog olvadni e tizenkét pont támogatottsága? Hová lesz akkor az úri becsület, az adott szó szentsége? Részben vissza az MSZP-hez, az SZDSZ-hez, az MDF-hez, de fõként - szerencsére a Jobbikhoz.

A reménykeltéssel ugyanis nem lehet a végtelenségig játszadozni! A nyilvánvaló hiábavalóság látványos zsolozsmái szerteoszlanak a kongó köztereken, s megtelt köztereken pedig oszlatják az éhezõket, a csalódottakat, a tisztességet és elszámolást óhajtókat.

S mint látható volt, nem is olyan nehéz az Európai Parlamentben szenvedélyes beszédet mondani. Csak az igazat kell szólni, mint tette a Jobbik három megválasztott küldötte.

Úgy, de úgy kellett volna ennek a népnek az egyenes beszéd, emberi hangvételû, tiszta szó! Mert mindaz, ami a múltunkból mára kristálytisztán levezethetõen látszik, valóban jobban tettük volna, ha tetszettünk volna forradalmat csinálni. Kellett volna! Fiókokat borogatva minden papírt összegezni, hogy ki, mikor, mit, miért, és fõleg hogyan lopott el.

Késõ. Orbán Viktor éppen úgy fog éhezni, mint a többi szájtáti, akik elhitték, hogy csak így lehet törvényesen változásokat elérni, hogy ezt várja tõlünk a rendpárti, mûveltnek hazudott nyugat. Az a nyugat, akik soha a történelem során egyetlen szavukat be nem tartották. Még a déli harangszó is arra emlékezteti a magyarokat, hogy csak imát mormoltak értünk, de egyetlen tallér segítséget nem adtak!

Ehhez a nyugathoz kellene nekünk sorolni atlanti szövetségben? Hitelekért kuncsorogva, amiket régen túlfizettünk a becstelenül aláírt keretszerzõdések nyomán?

Nem, kedves Orbán úr! Tudja mit? A törvény mi vagyunk! A mi zsebünkbõl is élnek, méghozzá igen fényesen az átlaghoz, nemkülönben az éhezõ, mára három millióra tehetõ naponta éhezõhöz képest.

Nekik mit fog mondani Orbán úr? Netán, hogy teljen meg a ti hasatok a Fidesz kemény igéivel? Majd egyszer jó lehet nektek is, csak várjátok ki szépen a sorotokat?

De hiszen ebben szocializálódott az utóbbi hatvan esztendõben tíz millió magyar! És képzelje, a többségnek mindig üres volt a hasa, mert birkaként várt a sorára, akárcsak a gyapjas jószágok a vágóhídon.

Csak az igazat, a színtiszta igazat! Azt az igazat lehet és szabad elmondani, amelyrõl akárki megbizonyosodhat. Ma nem ez történik a Parlament falai között. Támadhat akkora hangzavar az ülésteremben, hogy kihallatszik az ólomüveg ablakokon. Mégis hamis annak a zizegése, és nem fedi el a három millió korgó gyomor türelmes hangját.

Ehhez kellett volna az az úri becsületszó, amit három éve a Kossuth téren üvöltött, hogy majd: UTÁNAM! De csak majd! Mikor? Hatvan év múlva? Amikor egy új hóhér dadog az utolsó bomlott agyú felszólalásában?

Nem baj, legalább megmutatkozik a valóság! Ez is több a semminél! A semminél!

Mert ez ma már semmi!

A választás éjjelén jusson eszébe, hogy bele lehet köpni a segítséget kínáló tiszta tenyérbe, csak akkor már nem illik kezet nyújtani az idegenek által szalonképessé elvárt folt mellé.

Budapest, 2009. július 16.

Lengyel Károly

***

ORBÁN VIKTOR

TIZENKÉT PONTJA

2009-07-16 11:52

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=173514

1. A Fidesz szövetség, a szabad magyarok pártja.

2. A Fidesz stratégiai, bajtársi szövetségben él a magyar kereszténydemokraták pártjával, a KDNP-vel.

3. A Fidesz az Európai Néppárt családjának tagja.

4. A Fidesz megcélozza a saját program alapján álló, önálló kormányzást. Mint eddig, ezután sem köt koalíciót a kommunista diktatúra utódpártjával (MSZP) és a szélsõségekbe hajló jobboldali pártokkal.

5. A Fidesz keresi az együttmûködést Magyarország minden polgárával, társadalmi többséget és nemzeti egységet épít.

6. A Fidesz a hûség pártja: ápolja tiszteli és továbbörökíti a nemzeti múltat, a hagyományt és büszkeséget, nagyra értékeli és kívánja a történelmi egyházak nemzetszolgálatát.

7. A Fidesz a törvényes rend pártja és ebben nem ismer alkut; védelmet nyújt a törvénytisztelõ polgároknak és követeli a bûnözõk gyors és kemény büntetését.

8. A Fidesz a családok támogatója, a gyermekek és fiatalok védelmezõje, a demográfiai lejtmenet ellenfele, a nemzedékek együttmûködésének pártja.

9. A Fidesz a munka pártja, a teljesítmény és a vállalkozó szellem pártfogója, a munkából élõk boldogulását, gyarapodását segítõ politikai közösség.

10. A Fidesz a kárpát-medencei magyarok határokon átívelõ újraegyesítésének pártja.

11. A Fidesz Közép-Európa újjászervezése iránt elkötelezett atlantista párt.

12. A Fidesz jobboldali, modern, európai néppárt, amely képes megvédeni és jelenlegi válsághelyzetébõl kivezetni Magyarországot.

***

Magyar Hírlap Online