SÜRGÕS ÜZENET, NYÍLT LEVÉL DR. ORBÁN VIKTORNAK

SÜRGÕS ÜZENET

NYÍLT LEVÉL DR. ORBÁN VIKTORNAK

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

2009. július 4-én délután Budapest utcáin olyan esetek tanúi voltak a magyar emberek, ami minden képzeletet felülmúlt.

Mint arról bizonyára Ön is értesült a történésekrõl, a Magyar Gárda Egyesület miatti perben hozott ítélet elleni tiltakozásul, valamint Budaházy György és számos más hazafi törvénytelen, politikai indíttatású fogvatartása ellen mentek az emberek az utcára. Békés, törvényes, keretek között meghirdetett tiltakozást akartak a szimpatizánsok.

Ezzel szemben a mi adónkból a szolgálatunkra érettünk el és kitartott rendõrök a legteljesebb brutalitással, önként és röhögve léptek fel mindenkivel - válogatás nélkül - aki az útjukba került. Hazugság, amiket a tévé kanálisok és egyéb hírközlõk mutogatnak.

Tény, hogy egy törvényesen bejegyzett, törvényes kereteknek megfelelõen mûködõ politikai szervezet elnökét, nevezetesen Vona Gábort bilincsben elhurcolták, mintegy felsõbb utasítás szerint vadászva személyére. Tudom, mert láttam képet róla, hogy Ön is volt bilincsben. Hogy az régen volt? Nem. Az is most van, az elviselhetetlen önkényuralom végvonaglásában.

Tény, hogy egy megválasztott Európa Parlamenti képviselõt, jelesül Dr. Morvai Krisztinát, aki egyébként ebben a minõségében teljességgel érinthetetlen a magyar rendõrök számára, erõs õrizet alá helyezve elhurcolták, noha immár nemzetközi diplomáciai védelem illeti.

Emberek százai szeme láttára közvetlen közelrõl alkalmaztak olyan gázt a rendõrök, hogy a saját szememmel láttam embereket, akiknek ingük gallérjáig megégett teljes fejbõre, mert a vegyszer olyan erõsen maró szer volt.

Nem volnék meglepve, ha kiderülne, hogy ennek vegyszernek az összetétele és használata nincs rendszeresítve a magyar rendõrség állománya számára, amit egyébként külön törvényben kell szabályozni, és nem a rendõrség kénye-kedve szerint engedni alkalmazni. Mert ebbõl elég volt!

Mindezek után fel kell tennem Önnek egyetlen kérdést.

Ön hová hátrált az eltelt közel három esztendõben, hogy nem mondja ki azt az egyetlen tisztességes szót, hogy utánam. Ezt ígérte! És most lehet, hogy egyedül az országból, de számon kérem a politikai tisztességén! Vagy ismét betoppan a páncélozott állami autóba, hogy az út is porzik majd utána?

Arra kérem Dr. Orbán Viktor, mondassa ki a jelenlegi hatalmat gyakorlókkal az államcsõdöt. Nem szûnõ tömegtüntetések személyes vezetése által követeltesse ki a kampány nélküli azonnali elõrehozott választást. Elmúlt a vita ideje és nincs helye a további mellébeszélésnek! Ha nem így cselekszik, elvész az ország! Ha még eddig a Fidesz tábor az egy a tábor egy a zászló erõltetett és enyhén szavai jegyében ezt nem vette észre!

Tény, hogy Vona Gábor felajánlotta személyesen Önnek, adott esetben a Jobbik teljes kapacitásával segítséget nyújt a választások esetén, természetesen a tisztességes kölcsönösség alapján. Mert az a jelenlegi politikai realitás, hogy a Fidesz váljék a mai Magyarország vezetõ erejévé. De nem egyedül! Ha így folytatják, veszít a nemzeti erõ, és vele együtt minden maradékunk martalék lesz.

El kell mondanom Önnek, hogy úton útfélen az emberek arra a bizonyos egyetlen tisztességes és megígért szavára várnak, ami úgy kell, hogy hangozzék: Utánam!

Jelenleg az Ön kezében van Magyarország sorsa.

Nagyon rövid ideje van ezt a szót kimondani, mert a polgárháború szélére sodródott az ország. A mindenki mindenki ellen feleslegesen szított felfordulása következhet. Mindenki érzi, tudja, látja, hogy egyetlen szikra kell, és a tömeg dühöngése az egész parlamenti elitet el fogja söpörni. Ismétlem, rövid ideje van felvállalni végre az egyetlen lehetséges, tisztességes szót.

Lehet, csupán napok kérdése, nem tudni, de heteknél nem több. Nincs itt a szabadságolás ideje, mert nem érdemel szabadságot, aki a vész teljében pihenni tér. Az országból mindenhonnan a pattanásig feszült helyzetrõl érkeznek jelzések. Vak az a vezetõ, aki ezt nem látja, és nem érzékeli.

Azon a napon pedig az Erzsébet téren a feszültség izzásba váltott. Ártatlan embereket hurcoltak el állatok módjára állatként viselkedõ rendõrnek látszó akárkik.

Lássa be végre, ez nem tartható fenn semeddig.

Mindenki egy szóra vár, és az egész ország talpra fog ugrani, felsorakozik követni. Ismétlem, napok kérdése lehet, hogy megelõzze a komolyabb bajt.

És még egy valamit szeretnék figyelmébe ajánlani. Nem tudom kinek az unszolására, lelki megtévesztésének hatására ígért a Magyar Gárdának két pofont, de ha egyszer is életében meggondolja mekkora tévedésrõl tett bizonyságot, akkor el fogja fogadni a segítségüket. Bizonnyal nem csalódik bennük.

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Nincs több idõ! Azonnal kell cselekedni, ha nem akar nagyobb bajt az országban.

Nincs több idõ! Azonnal kell riadót fúvatnia.

Nincs több idõ! Mert ebbe az ország belepusztul, ami akkor már az Ön mulasztása miatt a lelkén is fog száradni.

A történelem pedig nem felejt, legfeljebb megnyitja a süllyesztõt az alkalmatlan vezérek alatt.

Több levélben próbáltam már erre figyelmeztetni Önt, és tudom, hogy nem csak én voltam így ezzel. Teljességgel érthetetlen a bénult magatartás a Fidesz részérõl, mert nincs értelme.

Az egy a tábor, egy a zászló taktikáját tovább lehetetlen erõltetni. Ha tetszik ez Önöknek, ha nem.

Ne felejtse el, ha a tömeg megindul, amire még ebben az évben minden esély adott, akkor nem kegyelmez, és még egyszer nem fog megismétlõdni 2006 októbere, hanem akkor fordított lesz a helyzet. Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogy most Önnek írom soraim. Az nem 1956-hoz lesz hasonló. A fékezhetetlen, dühöngõ tömeg mindent el fog söpörni, amirõl csak egy szó erejéig úgy gondolja, hogy hozzájárult Magyarország szétlopásához, telehazudásához, és véresre veretéséhez.

Mennyi szemet kell még kilövetnie a gazembereknek, hogy észhez térjen?

Megteljenek tán a börtönök ártatlanokkal? Nem lesz annyi jogász, aki ezt mind elsimítsa. Nem lesz annyi pénze a rendõrségnek, amibõl a kirótt kártérítéseket fizesse.

Itt az idõ! Nincs visszaút! Nincs válaszút!A hívó szó elhangzott, éppen az imént olvasta.

Elnök úr!

Feleljen meg a magyar nép elvárásainak!

Ez most már nem kérés, hanem alapvetõ erkölcsi kihívás.

Tegye meg, mondja ki: Utánam!

És gyõzünk a világrabló globalista gyarmatosítók meg a tolvaj helytartóik felett.

Ez is olyan biztos, mint ahogy ezeket a sorokat olvassa.

Ehhez adjon az Isten szebb jövõt!

Budapest, 2009. július 14.

Lengyel Károly