…ZABOT NEM…

…ZABOT NEM…


A Habsburgok már egyszer hallották ezt a kitételt. Úgy tûnik, most a kommunistákon a sor megismertetni velük.

Az alábbi tudósítás olyan sarcról vetít elénk rémálmot, amit egyszer már az Alkotmánybíróság visszadobott. Borítékolható, hogy ez alkalommal ugyanez lesz ennek a nevetséges vonaglásnak a sorsa. Hiszen mitõl változott volna a jogi környezet?

Gondolkodjunk errõl egy keveset, ha már az új illegitimek ezt nem teszik meg!
Akármelyik ingatlant megvásárolja a késõbbi magyar tulajdonos, annak egyszer már volt adóvonzata az államháztartásban. Most ugyanazt az értéket ismételt elvonásnak vetik alá?

Még hogy embertelen! Ezt a szoclibektõl megszokta a világ, a vörösöktõl meg biztosan, hogy száztíz millió halottal szegélyezett mögöttük a történelem országútja. Máshoz nem is értenek, csupán az igájukba hajtott népek sunyi és módszeres irtásához. Saját érdekbõl, vagy megrendelésre, de mindig csak ez volt a fõ tevékenységük ezeknek a pokolfajzatoknak, a népirtás.

Sorolhatnánk vég nélkül mindazokat az intézkedési böffeneteket, amiket ezek elképzeltek. Illetve dehogy képzeltek! Ahhoz értelem kell!
Ha végre egyszer a történelemben egy ilyen ivadék igazat szólna, tudom Isten, összedõlne a fél világ jelenlegi értékrendje. De meg is fog történni.

Amikor majd kénytelenek lesznek bevallani önként az államcsõdöt, amiben már benne élünk, és az emberek husángokkal fejik meg az utcai bankjegy-automatákat, meg felfegyverzett hordák lepik el az elitként említett népség Közel-Keleti külföldiek biztonságinak hazudott terrorlegényei által vigyázott kacsalábon forgó villáit, no, majd akkor a vész idején marad egy-két percük ima mellett legalább önmaguknak igazat mondani.

Kért a nép, és nem adtak neki. Kér a nép és nem adnak neki. Csak egyet nem szabad elfelejteni! Arra kell nagyon figyelni, hogy ezek a rabló csibészek többé a hatalom közelébe ne jussanak. Demokrácia, vagy nem, de megengedhetetlen, hogy ezek csak az utcaseprõknek is csoportvezetõjük legyenek.

Ezek idegenek! Idegen érdekek szolgálatába szegõdtek és lenyomták az Országgyûlés torkán a tutit. Új illegitimek terpeszkedtek bele a bársonyszékekbe. Mit nekik síp, dob, kurjantás! Ezeket semmi nem érdekli.

Ezeket kizárólag az vezérli, hogy a zsebük teljen. Azután a magyar a Világbank követelései szerint hat-hét millióra fogy, tán még jutalmat is kapnak érte harminc ezüst pénz formájában.
Csak utána tükröt ne lássanak, mert a sok köpködéstõl kiszáradnak.

Száz szónak is egy a vége! A tervezett ingatlanadó törvénytelen. Ha mégis meglépik, lássák a következményét.
Ez a nép nem visel el több lemondást, mint a libás ficsúr ártatlannak erõltetett szemekkel kérte. Nem és kész! Ha nem tetszik ezeknek, el is lehet innen menni a várható börtönbüntetésük letöltése után!
Azért lehet innen elmenniük, mert Magyarország a magyaroké fog maradni. Ha tetszik ezeknek, és megbízóiknak, ha nem. Minden lakóparkos bevándorlónak üzenem.

Végszónak hagytam a legalapvetõbb kitételt. Azok a tervezett sarcok, amirõl ezek hetek óta hablatyolnak, a többsége egyszerûen törvénytelen. Pont. Ha pedig ez nem tetszik majd nekik, egyre többen reméljük, hogy tudomásukra fogjuk hozni, hogy a törvény mi vagyunk. Nem az a kétszázegynéhány darab akárki, akik éppen forgószelet kívánnak engedni az országra.

Az üzenet lényege, amit eztán minden jószándékú magyar zárjon a szívébe, a már sokszor hallott mondat: Magyarország a magyaroké.
Ezt kiegészítem most annyival: A törvény mi vagyunk!

Magyarország a magyaroké, ahol a törvény mi vagyunk! Közvetlenül!!!


Ferencváros, 2009. április 22.

Lengyel Károly