VÁNDOR MAGYAR

VÁNDOR MAGYAR


Elõcsal titkolt érzéseket,
és minden porcikád megremeg,
ha átölelnéd egész Hazád,
egyszer engedné, szeretni lásd.

Házad küszöbén ha üldögélsz,
unokádnak életet mesélsz,
hallotok dobbanni két szívet,
átjárja a csend a lelkeket.


Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mi régen benned szól,
Betölt hegyet és folyót.

Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mit a múltba rejtesz,
Holnap is veled lesz.


Amirõl beszélni mindig fáj,
mit nem gyógyít semmi orvosság,
meg-megtalál a kín e tájon,
szelíden áthív hét határon.

Hogy dajkálva a szelek szárnyán,
benned rezegjen mind a látvány.
Hogy véredet többé ne feledd,
imára kulcsold össze kezed!


Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mi régen benned szól,
Betölt hegyet és folyót.

Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mit a múltba rejtesz,
Holnap is veled lesz.


Hajnali harmatos éneked
elhoz közénk újabb éveket.
Ringatni tanítgat álmokat,
köztünk élõ apró csodákat.

Csillogó szemekbõl ha árad,
megtartó erõ és alázat,
ezredév a Napban felragyog
Õ már tudja, hogy itt maradunk.


Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mi régen benned szól,
Betölt hegyet és folyót.

Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mit a múltba rejtesz,
Holnap is veled lesz.


Öreg tüzek kihúnyt helyére,
visszajáró õsök lelkébe,
zokogd bele minden bánatod,
mikor a világ is elhagyott.

Csak egyet soha el ne felejts,
míg utad hazáig megleled,
hogy rajtad múlik minden álom,
mert bennünk élsz és hazavárunk.


Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mi régen benned szól,
Betölt hegyet és folyót.

Ne sírj, ha szól a dal!
Ne sírj, ha lelkedbe mar!
Mit a múltba rejtesz,
Holnap is veled lesz.


Ferencváros, 2009. április 10.

Lengyel Károly