Mindenki a Hõsök terére!

Adjon az Isten!


Barátaim!

Nem az elsõ levél, amit úgy olvasok, hogy szomorú leszek miatta. Még nem történt semmi, csak meghirdettek egy gyûlést, és íme, máris megelõlegezik többen, hogy az csupán egy szájtépés, szómenés volna.

Nem. Nem szájtépés lesz, hanem lépésváltás. Ha egy országúton halad egy menetoszlop normál menetütemben, és valaki oldalról bekiabálja a "Roham!" szót, az a menetoszlop szét fog esni. Ez tény.

Mi, Magunkfajták, nem is olyan régen, talán úgy hét éve - ha emlékszik valaki - összegyûltünk milliónyian a budapesti Kossuth téren az ódon falak tövében. Jó volt együtt, ezt nem tagadhatja senki. Jó volt tudni azt, aki mellettem áll, ugyanazt akarja. Az országunk sorsának jobbra fordulását.
Nem így történt. Nem a mi hibánk!

Következett, aminek jönnie kellett, hogy végre eszméljen a nemzet. (Teher alatt nõ a pálma) Akkor lássam a jelenlegi fegyverrel törvénytelenül hatalom bitorlókat, amikor a hátam közepét! De! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy aki ma ekkora tömeget képes utcára szólítani, az a Húsvét utáni keddre is megteszi ugyanezt. Leszünk ugyanannyian, vagy többen.

Húsvét utáni kedden a törvénytelenül hatalmat gyakorló magyar Országgyûlésben szavazni fognak. Arról fognak szavazni, hogy egy libatolvaj gyilkos legyen-e az új bohóc. Bízom benne, nem így fog történni. Azért nem így fog történni, kedves barátaim, mert akkor is ott leszünk mind a Kossuth téren, és légmentesen körbevesszük az Országházat. Onnan addig ki nem jön élõ ember, ameddig ez a rabló csürhe le nem mond megbízatásnak hazudott, csaló országlásáról.

Ott kell legénynek lenni majd! Ez a vasárnap arra lesz jó, hogy megmutassuk, együvé gyûlt a magyarok ereje. Együtt van egy fergeteges erõ a rémísztõ néptengerben, aminek ellen semmi nem állhat majd.
Addig ünnep is van! Egy ünnep, amikor Jézus halottaiból való feltámadására emlékezik a keresztény/keresztyén világ. Erõgyûjtésre való alkalom. Isteni erõvel ismét egy irányba forduljon minden nemzeti erõ, hogy a sátáni ivadékok térde megremegjen. Jó esetben elfutnak, más lehetõségre pedig most még ne gondoljunk.
Tehát, kedves barátaim, csak nyugalom! Nyugalom, mert ez a menetoszlop még nem érte el a felfejlõdéshez alkalmas lendületet. Ha tetszik ez nekünk, ha nem. Noha vannak már jelek, megtenné helyén mindenki, mit régen dédelget szívében a magyar, de az ünnep mégiscsak ünnep!
Utána huj-huj, hajrá! És nem marad ereje a pokol fiainak. Lábhoz tett fegyverek jelzik majd utunkat, a dicsõt, s lankadatlan erõvel, kíméletlen hangerõvel érvényt szerzünk jogainknak. Mert a törvény mi vagyunk! Mi magunk! Unokáink unokáiért!

Mindenki, aki holnap eljön a Hõsök terére, készüljön hosszú beszédekre a tûzõ napsütésben! Mosoly lesz az arcokon, vagy a harag vesz erõt rajtunk, most már teljesen mindegy.
Egyszerre dobban majd ismét a sok szív, egyszerre lépnek az elkeseredett szabadságvágyók. Lendületbe jön minden erõ, ami eddig tiporva volt, s a nép az égre kiált. Emígy levetvén a magyarok szívükrõl a béklyót, szabadon, újra emelt fõvel dönthetnek sorsukról.

Ez perc azt diktálja, alkudjunk meg. Kiegyezésre vágyik a nemzet és békére. Békére kívül-belül.
Megbékél önmagával kívülrõl, amikor együvé gyûlik kiáltani. Megbékül lelkében, amikor a Feltámadottra emlékezik.
Utána jöhet, aminek jönnie kell!

Barátaim!

Isten nélkül minden gondolatunk és mozdulatunk kudarcra van ítélve! Ezt a régiek pontosan tudták, s be is tartották. Már csak kevés türelem kell! Nagyon kevés.

Szeretettel ajánlom megfontolásra szavaim harcias elõnyilatkozatok helyett! Mert idõ elõtt a szabadság csak szökésssé születik bennünk. Hová meneküljünk? Mit mond akkor a tükör, és mi mit az unokáknak? Vajon elmeséljük, miként kapkodtunk, hogyan idéztünk új Mihit, új Mohácsot utódainkra? Vagy rarról beszélhetünk majd igaz történetetet, hogy kivártuk az egyetlen alkalmas idõpontot, amikor Isten nevében és Istennel szánkon-szívünkben, a Magyar Hazáért megtettük, amit kellett?

A holnapi alkalom után találkozzunk ismét Húsvét utáni kedden, április 14-én a Budapesten az Országház körül!
Akkor és ott születik majd új idõnk.
Csak együtt tehetjük meg! Csak egyszer tehetjük meg. Csak egyszerre tehetjük meg!

Úgy legyen, úgy lesz!


Budapest, 2009. április 4.

Tisztelettel: Lengyel Károly


Szebb Jövõt!