NYÍLT LEVÉL AZ MSZP ÉS AZ SZDSZ VEZETÕIHEZ

NYÍLT LEVÉL
AZ MSZP ÉS AZ SZDSZ VEZETÕIHEZ


Nem lehet megfelelõ megszólítást találni. A tisztelt, mint udvariassági forma fényûzés volna. A hölgyek és urak a magyar társadalommal szembeni erõszak volna. Emberek? Ez sem alkalmas, hiszen 2009 Magyarországán alig akad tisztességes magyar ember, aki az maszp-vel és az szdsz-szel kapcsolatban használná ezt a szót. Így marad a megszólítás nélküli kezdés.


Magyarország csordultig telt félelemmel és haraggal. Csend környékezi az mszp és szdsz minden megnyilvánulását. Semmi mást nem kívántak eddig jobban a magyar emberek, mint az mszp és az szdsz eltûnését.
Múltunkat megtöltötték hazugsággal, csalással. Minket megloptak, raboltak, verettek, lövettek. Még az utcakövek is a helyükön maradtak. Nem épülnek belõlük barikádok, nem repülnek senki felé. Nézzék sima és egyenes az út. Lábuk elõtt készen áll a lehetõség távozni. De csupán a fegyverrel bitorolt hatalomból a bírósági tárgyalótermekig, majd a celláikba.

Észrevették tegnap, hogy alig volt rendõr az utcákon? Megcsömörlöttek volna? Lábhoz tették volna a gyûlölt könnygázpalackokat? Visszanéztek a rácslovagokra a kilõtt szemek? Csel van a dologban? Majd a mindenre emlékezõ Idõ megmutatja nekünk az igazságot.


Addig is, azután is kimondható, véget ért egy jelentõs korszak.
A rémálom tölti köztünk utolsó perceit. Az ördög ideje lejárt. A pokol pedig itt maradt nekünk. Unokáink unokáinak munkabére a fedezet a tengernyi adósságra. Vezetõ nélkül hagyták saját híveiket is, ami önmagában feneketlen erkölcsi mélységet jelent. Gúny tárgyává alázták önnön véreiket, hovatovább az egész országot az egész világ elõtt.

Mindezek a cselekedetek arra fogják sarkalni az mszp tagságát, alapítsanak új pártot. Azt hiszik majd, elbújhatnak, mentességet nyernek. Rossz hírünk van! Nem lesz mentség és bocsánat! Csak börtön mindazoknak, akik Hazánkat bemocskolták. Mert mohó kezük nyomán mocsárországgá vált szép Hazánk. Ez a láp mindent és mindenkit megpróbál a zsombékok alá fullasztani.


Hatalmuk romjain nem marad más hátra, mint kimondani az mszp és az szdsz feloszlását. Mára már nem elég a tisztségeket betöltõ személyek cseréje! Nem elég a politikai hatalomból távozniuk. Ma megszûnt az erkölcsi alapja annak, hogy bármit tegyenek. Kezükben a lopott pénztengerrel az üres a szívüket átjárta a páni félelem.

Emlékezzenek arra, amikor pártjuk elnöke elsõ nyilvános szereplésén kihúzta mindkét nadrágzsebét, mondván õ nem tud adni az embereknek egy forintot sem! Most ugyanígy fog távozni a feledés homályába.
Az mszp-szdsz együttes felelõssége, hogy eddig elhúzódott ez a kártékony színjáték. Politikai Muhi, Mohács. Kinek mi jut eszébe.
Kimondható, megérett a helyzet és az idõ az mszp távozására, egyben tövestõl való feloszlására.


Utána következik az szdsz.
A tipikus háttérhatalom-vezérelt sikoltozó alakulat. A mindig nyüszítõ, az önmagáról mindig erõt képzeltetõ, az enyves kezû, a fegyverrel magyarokra támadtató, az egész társadalmat szétziláló, a Hazánkat kiárusító. Végsõ értelmezésben a magyarok kiirtására törekvõ és szervezkedõ, világméretû csalássorozatot gerjesztõ tolvaj háttérhatalom kiszolgálói ezek. Idegen a szívük, tetézve másodlagosan idegen állampolgársággal. Ám telve a zsebük a mi keservesen kiizzadott forintjainkkal. S vinnék is messzire, mint a szél.
Szokásuk szerint, mint vándorló sáskaraj, amikor felzabáltak mindent maguk körül, odébbállnának. Zizegve röppennének és keresnének egy új helyet a világban, amit még nem hajtottak pusztító uralmuk alá. Nyomukban a halál járja táncát, a szikesre tarolt puszták felett.


Nincs tovább! Nem is lesz tovább!

Megtört varázsa minden csalfa szavuknak, mint törni zuhanó tükör az utolsó pillanatban képek után villogna, mutatni, hátha még hasznát veheti valaki. Még az ószeresnek sem kell az ilyen.
Az összetört üvegcserepeknek a szemétben a helye. Kohóba hajítják dolgos kezek, új formává olvasztva évtizedek szenvedéstengerének emlékmûvet formázni. Meglelik õket minden zugban a vádak, az elvesztegetett idõ, a becsapott hívek, a temetetlen múlt, a reménytelenségbe taszítottak könnyei.


Mszp oszolj! Szdsz oszolj!

Magyarország népe a legteljesebb megvetéssel figyeli a dermesztõ vonaglást. A jóindulatot jelzi, csupán feszülten várakoznak! Meddig?
Országunk rombolóinak nincs más út, mint beleugrani abba a sötét szakadékba, amit maguk kezdtek mélyíteni, minket árokásónak kiáltván.

Zuhantukban, utánuk sem nézve várjuk a szédítõ mélységbõl becsapódásuk hangját. Mintha csak volna új harangszó a magyarok lelkében, hirdetve a tisztább, a jobbik élet kezdetét.


Ferencváros, 2009. március 29.

Lengyel Károly