Varjas Tóth János két verse

NAGY LÁSZLÓVAL ÉS
WASS ALBERTTEL BARÁTAIMHOZ


Mert a jóság csúfan,
vénülõben, romjaiban is szép!
Az emberárulás pedig -
bármilyenné is festi magát -
emberárulás marad! - Mindörökké.
Mert ember ez a Nép!
EMBER és MAGYAR!


2009. március 10.

Varjas Tóth János

******************************

MÁRCIUS MEGINT PETÕFIVEL


Odakinn zúgni kezdett
a márciusi szél.
Zúg és morajlik,
Miként morajlott
egykor ez a nép!
Ez a nép, amely
Szentté tudott válni
és szentül szabaddá!
Ez a nép, aki egykoron a
Szent Világszabadságért
hullatta vérének záporát!

Valaha szent volt….
Magyarnak lenni - akkoron
egyenlõ volt a dicsõséggel!
Horvát, Szerb, Német, Szláv,
ha szívében magyarrá vált -
magyarabb tudott lenni a Magyarnál.
Mert bíz, Petõfi szelleme él!
Halhatatlanul.
Élõbben az élõknél!
Akárhogyan is akarják ma Õt
kitöröltetni e népnek tudatából!
Mert ma is bíztat Õ,
Ahogyan azóta senki! - soha.
Bíztat igazzá lenni
Lélekben is mindannyiunknál! -
Hé! Hazaáruló „újnagyurak”,
Jól vigyázzatok!
Petõfi „lángoszlopa” ismét
pusztíthat rajtatok.


2009. március 10.

Varjas Tóth János