Kedves szavazók a Ferencvárosban!

Adjon az Isten!

Kedves szavazók a Ferencvárosban!


Noha a Jobbik meglepõen felülmúlta eddigi szerepléseit, kevésnek gondolom a szavazati arányokat - már ami e térnyerési lehetõségtõl vártam. Amit most ez a viszonylag fiatal párt képes volt meghódítani, az egy zsebkendõnyi terület. Jelentõs erõ felmutatás, kilépve ezennel a nyílt küzdõtérre. Egyetlen lépésre elég a következõ fordulóban. Az az egyetlen lépés két irányba elég. Lendületes, erõteljes és határozott hódításra elég, vagy egy átmeneti, csendes - egye fene, nevezzük erõgyûjtõnek - visszavonuláshoz.

A következõ menet eldönti a Jobbik mozgásirányát és mozgásterét. Attól fontos a második forduló, hogy a pártként való életben maradáshoz csakis a hódításra lendülés jöhet szóba. Ez az élet törvénye. Ha ez megakad, vagy elenyészik, akkor itt a fidesz fog uralomra jutni - akár alkotmányozó többséget is szerezhet a következõ parlamenti választásokon.

Ki tudja miért, de rendszeresen kikiáltanak - elõkampány gyanánt - egy választókörzetet, ahol bármi okból idõközi választást kell tartani, és azon lovagolnak derék megmondó emberek, hogy ez bizony mérce lesz. De könyörgöm, az Ég szerelmére, mitõl volna mérce? Csak nem attól félnek az eleddig nagyhangú és nagyhatalmú urak és hölgyek, hogy nem marad számukra egy méretes gumicsont a következõ ciklusra? Sajnálom õket a lelküket ért feszültségek miatt! Hiszen gondoljuk csak meg, mikor fognak a kiesettek olyan jóízûen falatozni, kortyolgatni a cifra falak rejtekén abban a hatalmas és jól fûtött ülésteremben? Néha ugyan a frakciófegyelem jegyében le kell tenni azt a fránya napilapot, ha rájuk szól a levezetõ elnök. Azt is fél kézzel teszik, s nagy unalommal játszadoznak a szavazógombok háromdarabos erdejével. Eddig tudnak számolni, még a zoknit sem kell levetni hozzá. No akkor kellene egy jó nagyot szellõztetni a parlamentben!

Mércének egy dolog tekinthetõ ez idõ szerint az ország bármelyik választókerületében. A holnapi és a holnaputáni kenyér. Sajnos itt tartunk. Ez a tömeg annak fog hinni, aki nagyobb karéjt kínál pörös szája betömésére. Már engedelmet kérek, ilyen végtelenül egyszerû a képlet. Ezért tehát senki ne teljen el diadallal, hogy hátradõlvén frissen kárpitozott hivatali fotelról álmodozva bármiféle elképzelést megfogalmazzon az elkövetkezõ, legtöbb szûk egy esztendõre.

Vélem, a Fidesz a befutó most, egy kevéssel. De ebbõl nem az következhet, hogy nagyban ez megismételhetõ! Ha mégis így lesz, akkor a nemzeti liberális szövetség bele fog bukni a kormányzásba, mert nem volt hajlandó feladni az egy a tábor, egy a zászló szemléletét, a legapróbb politikai engedményt sem hagyva a mellé és köré mégoly segítõszándékkal is sorakozó nemzeti radikálisok felé.

Egy idõközi választás véletlenül sem vetíti elõre például az önkormányzati választások eredményeit. A lehetséges variációk közül számtalan befutónak van esélye. Nem szabad elfelejteni, az idegen érdekek mentén tevékenykedõk még mindig elég gonoszok és cinikusok ahhoz, hogy minden hazugságot felülmúlva akár egyesített rémületkampányt is indítsanak. Nem adhatnak mást, csak mi lényegük. És általuk lészen jutalmunk maga a pokol!
Oliwer Cromwell mondását idézve: „Imádkozzatok, ése tartsátok szárazon a puskaport!”.

Ez a pokoli lényeg pedig nem másról szól, mint a magyar paraszt életrevaló bölcsessége szerint a kutya szájából nem lehet kivenni a tojást. Összekacsintanak és pacsiznak régi barátok, de még az ellenfelek is, ha felségterületük újbóli felosztását követeli egy friss erõ. Kivétel nélkül errõl szól ma Magyarországon bármelyik választási kampány! Inkább elosztják új elvek mentén a már megragadott prédát, mint több felé engedjék osztani.

Tipikus példa erre a Ferencvárosban lezajlott lángok nélküli, de annál nagyobb füsttel körített események. Politikai görögtûz közpénzbõl!

Ha itt a Jobbik meghatározó erõvel kíván megjelenni, akkor erejét meghaladó hajrát kell felmutatnia. Olyan huszáros tempóra van szükség, amit a megállapodottságuk tudatában álmodók elképzelni sem tudnak.

Hajrá Jobbik! Hajrá Ferencváros!


Ferencváros, 2009. január 12.

Lengyel Károly


Szebb jövõt!