MOSOLYGÓS VÁNDOR IMÁJA

Mosolygós vándor imája

Vég nélkül sorolják majd minden szavam,

põrén pernyévé porladó perceket.

Mi marad meg tán egyetlen igaznak,

fénnyé tisztuló, megõrzött emléknek?

Leszek tán eztán botló és hallgatag?

Nyomába lépek szalasztott éveknek?

Homokként pereg köröttem napra nap,

mert vágyott alapkövekre nem lelek.

Térdelve eléd, megmosom lábadat.

Légy velem szelíd, Uram! Nézd reszketek!

Szeretném hinni, hogy megbocsátasz,

hogy közeledbe egyszer odaengedsz.

De azt a keveset, ami megmaradt,

engedd igédet hûn, híven idéznem!

Bár legyen meg Kezedben az akarat,

maradnék mosolygós vándor idelent.

Budapest, 2007. november 14.

Lengyel Károly