Itt ülök most, látod? Valakinek írok-írnék; még nem is magyarul! Egyetlen kis szó elég és nem tudom hogyan, és nem tudom miért - de te is itt ülsz. Újra simítsz zsibbadó kezeddel, ha az köd is - álom - mint te vagy fél éve immár.
Bomlanak a sorok, újra rendezõdnek. Kezemben szótár pereg, megáll egy sárgult, foszlott oldalon szemem. A szóoszlop így kezdõdik: - nagymama, nagymamám.