A VÉRTANUK TERÉN

A VÉRTANUK TERÉN

Kedves Barátaim!


Az Oktogonon gyülekezett az eleinte igazán maroknyi csoport. Kevesen voltunk, de mikor jöttek a Balogh Béláék, akkor hirtelen tele lett a volt Abbázia sarok.

A Magyar Nemzetért Mozgalom részérõl Balogh Béla szervezésében a tervezett és meghirdetett újabb népnyúzás, a földgáz árának brutális emelése ellen tiltakozni mentünk a hívó szóra. Jöttek még mások a Hõsök terérõl is, akik tévedésbõl odamentek. Egyenruhában sem volt hiány, ha már másoknak úgy alakult, hogy nem jöttek. A Magyar Véderõ Egylet tagjai tették tiszteletüket közöttünk. Megjelent a Magyar Önvédelmi Mozgalom néhány fiatal tagja, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból néhány fiatal.
Elég nagy kavarodást okoztak az utóbbi napok eseményei ebben az ügyben. Ez a maroknyi ember ezen mégis úrrá tudott lenni, és vonultunk, hangoztattuk tiltakozásunkat.
Az Andrássy úton mentünk, József Attila utca, Október hatodika utca, végül a Vértanuk tere volt a cél. Menetközben beszélgetés, ordítás, sípszó, skandálás, sok zászló. Természetesen a „Gyurcsány takarodj!”, meg „Elkúrtad!” és hasonló ismert üzenetdesszertek az aljasoknak.

Szerencsére hozott valaki egy kézi hangosító tölcsért, s így a beszédek is jobban hallhatóvá váltak. Köszönet neki ezért a praktikus hozzáállásért!

A Vértanúk terén a Himnusz elõtt azzal kezdtem, hogy kértem fogják meg egymás kezét, hiszen legszentebb nemzeti imánkról, és nem egy egyszerû énekrõl van szó. Amikor éneklés közben átnéztem az utca túlsó oldalára, azt láttam három irányból, hogy a rendõrök is megfogták egymás kezét.
Vass István felolvasta a petíciót, amit a Parlamentbe szándékoztunk átvetetni. Elmondtam az új verset, amit tegnap írtam erre az alkalomra, a Tapossátok el a gyalázatosokat címmel. Kb a felétõl az utolsó sort egyre többen, az utolsó két versszaknál sokan az egész refrént mondták velem.

Hirdettük a szeptember 17-ei Corvin közbõl induló menetet a Kossuth térre, amelyet a Rendszerváltó Fórum szervez. A refor.extra.hu oldalon tudható errõl bõvebb információ.
Emlékezünk ugye, hogy ez a dátum a böszme-beszéd évfordulója.

Vass István, és még néhányan a Magyar Véderõ Egylet megjelentjeivel elvitték a Parlamenthez a követeléseket tartalmazó Jegyzéket, amit természetesen nem vettek át, mert az õrparancsnok beszélt valami fejenagygyal. Hétfõ reggel fél nyolcra várják a Képviselõházba a küldöttséget a sajtóval. A tévében nem sikerült átvetetni a Jegyzéket.
Ezúton kérünk mindenkit, aki a jelzett idõpontban el tud menni jelenlétével segítsék az eseményt a nyomaték fokozásában.
Ameddig Balogh Béla és Vass István a vén falak tövében vártak, meghirdettem egy váratlan, teljesen új akciót.

Arra kértem mindenkit, aki a márciusi népszavazáson 3 igent szavazott, hogy mindenki jöjjön október 23-án a Parlament elé, és addig nem tágítunk, amíg ki nem írják az azonnal új választásokat. Senki ne törõdjön semmi mással. Igen kíváncsi volnék, ha legalább három és fél millió magyar egy idõben egy helyen elszántan együtt maradnak, akkor ránk repül-e a rendõrkopter, lõnek-e gumilövedékkel, dobálnak-e könnygázt, vagy a saját érdekükben leteszik a fegyvert és eltûnnek.
Mert 2006 október 24-tõl 2006 október 23-a az a nap, amit soha, sehol, senki magyar ezeknek meg nem fog bocsájtani, és addig nem fog nyugodni, ameddig a bûnösök szabadlábon vannak.
Nincs kegyelem, önvédelem!

Itt már erõs volt a helyeslõ hangzavar.
Közben csendesen elszivárogtak a megszégyenült rendõrök. Nem kellenek nekünk. Mert tudjuk a tisztességet, ismerjük a törvényeket. Nem ránk kellett vigyázni.

Elénekeltük a Székely himnuszt szintén egymás kezét megfogva, és elbúcsúztunk egymástól. Néhányan még a Nádor utcában az egyik közeli presszó teraszán folytattuk a világ megváltását. De ez már a feszültség levezetés.

Hazafelé azt kellett látnom, hogy a Szabadság híd tetejérõl leszedték a Turul madarakat. Ha azok a gyönyörû szobrok nem kerülnek vissza a címerrel együtt, borítékolható a garantált Demszky-kergetés. Mert elég volt a liberális szemét pofázásából, meg áldatlan, álságos tevékenységébõl.

Remélem 17-én sikerül nagyon sok embernek összegyûlni a Corvin közben és tájékán!
Mert nem hátrálunk, nincs hová.
Itt a vége a játéknak, rövidesen megváltozhat a magyarok hona. Magunknak kívánjuk építeni a valódi Magyarországot. A Szent Korona jogrendje szerint, õsi alkotmányunk hatályba visszahelyezésének igényével és követelésével alább nem érdemes adni.

Aki erre az útra lép, tudnia kell, a pokol tárulkozó kapuja várja! A maradék kommunistáktól a globalista cionistákig, az egyszerû tolvajló mihasznákon át egészen a legfelsõbb hatalmi pozíciókig mindenki útját fogja állni. Minden eszközt be fognak vetni a megfélemlítéstõl az életvitel ellehetetlenítéséig.
Nem hiányzik eszköztárukból a verés, a kicsinált baleset, a telefon lehallgatása bírói engedély nélkül, vagy éppen a levelezõ fiókok kiürítése a címlistákkal együtt. Vagyis megkísérlik elvágni a célszemélyeket a külvilágtól, hogy övéivel ne tarthasson kapcsolatot, vagy letegyen tevékenysége folytatásáról. És akkor még arról nem is szóltam, hogy a napokban megesett két olyan dolog a környezetemben, amirõl álmomban nem gondoltam, hogy elõfordulhat.
Kedves ismerõsömnek a mobiljából törölték a címeket. Másik eset hozzám közelállóval esett meg, amikor egy többnapos rendezvényen tolmácsként és újságíróként volt jelen. Ez idõ alatt állítólag vidéken balesetet okozott és tanukat kell kerítenie, hogy igazolja, õ ki sem mozdult a rendezvény színhelyérõl késõ estig.
Hányinger kerülgethet bárkit, ha ezeket végig olvasva egyszer legalább végig is gondolja, mintha véle esett volna meg valamennyi felsorolt változat, Hát még amirõl idõ és hely hiányában itt nem lehet, jelenleg saját létérdekünk miatt még nem célszerû szólni.

Balogh Béla, és mind a többi résztvevõ ismét bebizonyították, hogy állják a szavukat, és nem tágítanak.


Budapest, 2008. szeptember 6.

Lengyel Károly