FÉNYRE KIHANTOLVA

FÉNYRE KIHANTOLVA
In memoriam 1956


mikor alig viselhetõ a kín
hogy a köröm a tenyérhúsba váj
az ajakról cseppenõ drága vér
mikor megáll az ér, nem szól a száj

mikor izzó csikk a bõrbe égett
hangtalanná rándult a kiáltás
sorba feszültek a kötélvégek
szél viszi tûzbe omló hús szagát

mikor minden hóhér megcsömörlik
kegyelmet maga a bíró kiált
csak nevek zakatolnak évekig
és újratemetnek egy korosztályt

foszló kátránypapír sír szelekben
fényre kihantolt lázas fájdalom
megcsuklanak a drótozott kezek
porból markolták a szabadságot


Budapest, 2008. augusztus 30.

Lengyel Károly