BOSSZÚT KIÁLTÓK

A perthi bíróság szerint Zentai Károly kiadható Magyarországnak
MTI
2008. augusztus 20. 06:06
http://www.gondola.hu/hirek/76296

A perthi bíróság úgy határozott szerdán, hogy kiadható Magyarországnak a háborús bûnökkel vádolt Zentai Károly. A The Australian címû ausztrál lap internetes kiadásában azt írja, hogy a bírósági döntés után õrizetbe helyezték a 86 éves Zentai Károlyt, akit Magyarországon azzal vádolnák, hogy 1944-ben többedmagával meggyilkolta az akkor 18 éves Balázs Pétert, mert a zsidó fiatalember nem viselte a megkülönböztetõ sárga csillagot. Zentai kiadatásáról Bob Debus ausztrál belügyminiszter mondja ki a végsõ szót. A vádlott családja korábban közölte, hogy ismét az ausztrál felsõbírósághoz akar fellebbezni, amennyiben a perthi törvényszék döntést hoz a kiadatásról.
***
Olvasói jegyzet:
BOSSZÚT KIÁLTÓK

Szeretném a gondola és más hírforrások szerkesztõségének figyelmét felhívni arra az alapvetõ tényre, - tényre - hogy Zentai Károlyt nem azzal vádolják, hogy „többedmagával” megölt egy zsidó származású férfit, hanem azzal, hogy állítólag õ lõtt le egy zsidó fiatalembert a pesti Duna-parton, mert az nem viselte a sárga csillagot.
Kérdés:
Ki látta ezt az esetet, és képes hitelt érdemlõen igazolni? Mert ugye a halolottam, hogy X vagy Z ezt meg ezt tette és ezért feljelentem, az kevéssé állja meg a helyét bíróság elõtt, de még nyomozást sem lehet kezdeni ilyen alapján becsületes szerveknek.
Nagy tisztelettel kérem, hogy aki az ausztrál hatóságoknak ezt az alapvetõ kérdést el tudja juttatni, tegye meg.
Ugyanis ez egy helyi szervezet feljelentése alapján elrendelt nyomozás eredménye, s még véletlenül sem vádemelés. Elégtelennek tûnik egy törpe helyi kissebség mutogatása tárgyi bizonyíték és hiteles tanuk sorakoztatása nélkül.
Az utolsó esélyt hangoztatók valóban mindent megtettek és megtesznek azért, hogy bármelyik kiszemelt célpontjuk, az õ akaratuk szerinti sorsát ne kerülhesse el.
Valóban egyetlen ember megölése azért, mert annak született, ami, magában helytelen. Eltelt hatvanhárom esztendõ. Mit akarnak? Mit akarhatnak egy 86 éves embertõl, aki a puszta utaztatásba belehalhat jelenlegi egészségi állapota miatt.
Nekik a vér kell! A bosszú mindenek felett! Nem érdekli õket milyen áron, de bosszú.
Vissza kell kérdeznem. Gázában mi újság van? Az arabok tudhatóan egy kicsit többen vannak. A palesztin õslakosság miatt elkezdenének az arabok utolsó esélyeket hirdetni, hová fognak bújni a nyolc méter magas, árkokkal és szögesdróttal védett betonfalak õrei, és építtetõi? Akik nem adnak vizet az õslakosoknak. Akik nem engedik szabadon mozogni õket õseik földjén. A saját földjükön! Akik motozás ellenében engednek át a sok kilométerenként felállított, fegyverarzenállal túlbiztosított kapukon akár óvodás korúakat is. Pedig egy óvodás bizonnyal nem lesz öngyilkos merénylõ! Egy tolószékes aggastyán sem.
Miféle utolsó esélyeket hirdet a bosszú népe?
Miközben itthon kevés követõjük lévén, túlzott hangsúlyt kap minden szisszenésük. Ez a tönkreartikulált magatartásforma-rendszer vezet aztán oda, hogy a feléjük irányuló indulatok miatti félelmüket hangsúlyozzák, mint valós fenyegetést. Agresszívok a világuralmra törõ törpeségükben, akiknek semmi sem szent, akiknek semmi nem elég tiszta, csak õk. Csak õk.
Miféle nemzedék az, és miféle eszmeiség, hogy az unokák azért kérnek államokat perelve jóvátételt, mert a túlélõ nagyszülõk, akik már egyébként nem is élnek, olyan történeteket meséltek nekik, hogy félnek a világtól, amelyben élnek. De azért helyben élvezni akarják - fogadjuk el a nagyszülõk valós történetét - a múlt hasznát. Nekik a haszon kell olyanok zsírjából, akiknek szülei akkor még nem is éltek. Hogy van ez? Nekik mindent szabad?
Más becsületes kétkezi ember egész életében nem keres annyit, amit ilyen címeken kaptak eddig is a túlélõk, vagy a mesélt borzalmak elszenvedõinek utódai.
Mert ha valaki bizonyítottan átél egy háborús bûntényt, és az elkövetõkkel szemben támaszt jóvátételi igényt, még valahol jogos is lehet, de a leszármazottja miért?
Befejezõ kérdés:
Ha beperelném a magyar államot, mert a tömeggyilkos kommunista terror alatt hatmillió magyart nem engedtek megszületni lelki ráhatás eredményeként, akkor kapnánk kártérítést. Egyszerû a mérleg, hatmillió a hatmillióval szemben. Na erre tessék gombot varrni!
Nem alkalmas vitatkozni arról, hogy bizonyítottan éppen annyit szenvedtünk, mint az elmondások állítják másokról.
És akkor a túlélõk még meg sem köszönték tisztességesen a saját fizikai létüket azoknak a millióknak, akik az azonnali felkoncolást is vállalták érettük. Egy emlékmûvön nem tûrik meg áldozataik nevét a magyarokéval, holott a magyarok éppen úgy a nemzet halottainak tekintették a világháború áldozatainak sorában õket. De mi nem kellettünk.
Szerintük még most is egy fasiszta népség volnánk, akik halomra ölték a zsidókat.
Ez hazugság. A tények makacs dolgok, amivel nem lehet vitatkozni. Ez az ország nem ölte halomra annak a néhány hónapnak az üldözötteit. Idegen megszállás általi kényszer, ármány, árulás és cselszövés kellett ahhoz, hogy a gettókhoz egyáltalán hozzáférjenek az idegenek.
A bosszú népe sajátjait sem kíméli, aki nem azt a trillát fújja, amit elvárnak és megkövetelnek tõle. Hát nem! Nem, és nem!
Akadnak hozzá nyalonc és bérenc kanálisok, amik versenyt lihegve olyanról, amirõl lila gõzük sem lehet, csupán szajkózzák a hihetetlent, még saját szájuk íze és görcsös hírgyártásuk érdekében ezen cifráznak is. Egyik a másikat túlcsúsztatja, ki tudja hányadik kézbõl felhasznált hírmorzsákból gyúrva a galacsinokat. Ezekbe a galacsinokba azután belerakják a gyûlölet magvait, s mint aki jól végezte dolgát, magára hagyják a hírfolyam kellõs közepén, hátha megtalálja valaki, és még nagyobbá neveli.
Pótkérdés:
Édesapámat egy szál alsónemûben hajtották át partizánok zajló folyón, mint azt már felnõttként hallottam több volt fogolytársától. Mind fegyvertelenek voltak, soha nem tapadt vér a kezükhöz. Kérjek kártérítést fentiek követelés-szellemében az õt ért brutalitások miatt? Le is esne az arcomról a bõr! Õ kapott, cinizmus-morzsákat, szemben a fenti hangerõtúlélõkkel, akiknek semmi nem elég. Ma sem. Pedig elég. Nekik még sok is, amíg a puszta létükért köszönetet sem mondanak.
Azt állítják, hatmillió zsidó származásút öltek meg Európában a II. Világháború során. És a háború után hányan támadtak fel és igazolták egymást. Netán nem stimmel a hatmillió?

Budapest, 2008. augusztus 20.
Lengyel Károly