,,A Fidesz az Alkotmány elõírásainak megfelelõen kíván mûködni." – írják az Alapító nyilatkozatukban.

A Magyar szent korona Történeti Alkotmány Magyarország szovjet megszállásával, és a Moszkvában kijelölt bábkormány uralmával, jogilag pedig 1946. március 12-én, lett eltörölve, amikor Magyarország mindmáig utolsó törvényes államfõjét, Szálasi Ferencet és kormányának tagjait kivégezték. Azt követõen egyetlen kormányfõ és államfõ nem tett esküt a Szent Koronára, és attól kezdve a magyar belpolitikát nem Budapestrõl irányít ják.

A mai chartális Alkotmány egy diktátum, amelyet a Szovjetunió kényszerített ránk a valódi, magyar, az 1946-ban eltörölt Szent Korona Történelmi Alkotmányunk helyébe. 1989 után sem új Alkotmányt írtak jogászaink, hanem – még szovjet megszállás alatt - az 1949 évi, XX-as, Legfelsõbb Törvényt módosították többször is. Hely hiányában itt nincs módom elemezni, miért nem felel meg az Alkotmány a magyar nemzet közjogi élére, csak annyit jegyzek meg fõ hiányosságként, hogy a két évezredes írott, és íratlan szabályainkból, törvényeinkbõl álló Történelmi Alkotmányunkból csak részben merít, ezért élünk alkotmányossági válságban.

A Szent Korona tan értelmében Magyarországon 1946 óta nem állt helyre a jogfolytonosság, tehát illegitim módon gyakorolják a hatalmat. 1946 és 1990 között külföldi csapatok megszállása alatt állt az ország, ezért nem volt lehetséges a jogfolytonosság helyreállítása. Az alkotmány alapjául szolgáló többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény is ebben az állapotban született, ezért a mai magyar alkotmány, és az ezen alapuló hatalom illegitim. Mivel a Szent Korona tagjainak (jelen pillanatban minden magyar állampolgárnak) kötelessége a jogfolytonosság helyreállításán munkálkodnia, ezért a Szent Korona tan helyreállításáig gyakorlatilag a mulasztásos alkotmánysértés állapotában vagyunk. A magyar nemzetnek ki kell nyilvánítania a jogfolytonosság helyreállításának szándékát, majd alkotmányozó nemzetgyûlést kell összehívnia, ahol a választott képviselõknek kell a hatalmi legitimitást helyreállítania. A Szent Korona szellemében felül kell vizsgálni a magyar jogrendszert és minden nemzetközi szerzõdést, beleértve az Európai Unióval kötött csatlakozási szerzõdét is. A történelmi alkotmány helyreállítása után pedig újabb szabad választásokon kell dönteni a képviselõi helyekrõl.

A jelen alkotmány nem legitim, mert egy önkényuralmi idõszakban, az 1944-s nagyhatalmi birodalmi megszállás után következõ korszak terméke. Elsõ az 1946. évi I. törvény, a köztársaságról. A jelenlegi rendszert szeretik ennek utódának tekinteni, és mondják is. Az igazi bomba, az 1949. évi XX. törvény, ami teljesen szuverenitás nélküli országgyûlésbõl, manipulált választással, idegen nagyhatalmi megszállás alatt létrejött rendszerben született. Elterjedt tévhit az, hogy a jelenlegi ezért egy toldozott-foltozott alkotmány. Ez nem egészen igaz, mert nem az 1949. évi XX. törvényt toldozták, azt egyszerûen kicserélték. Döntõ az, hogy amikor 1989-ben kicserélték, az sem legitim körülmények között történt! Az nem egy szuverén országgyûléstõl származott, és idegen nagyhatalmi megszállás alatt, politikai alku eredményeként született meg, ahol tisztességes politikai erõk álltak szemben az állampárttal, és az állampártnak rendkívül nagy hatalma katonai ereje volt. Mesebeszéd, hogy ott akármit el lehetett érni. Aki ezt állítja, annak elemi ismeretei nincsenek a magyar valóságról. A jelenlegi „alkotmány” valóban ideiglenes és nem legitim, ez a baj. Egy ideiglenes és nem legitim alkotmány esetében pedig az, az alapkérdés, hogy a valódi alkotmányosságot helyre kell állítani.

A valódi alkotmányosság helyreállítása lehet csakis a cél: Követelmény hogy a mai magyar állam folyamatos legyen a történelmileg létezett alkotmányos államrendszerekkel. Ez Szent Istvántól számítva minden olyan rendszer, ami alkotmányos volt, és az elõzménye ennek. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a FIDESZ nem ezt az utat akarja járni, hanem egy nyugatias, modern, chartális Alkotmányt kíván megalkotni, amelynek nem a szent korona tan lesz az alapja. Ezzel pedig nem fogják helyére állítani a jogfolytonosságot...marad tovább az alkotmányossági válság.

"Az új alkotmány néhány éve még ambiciózusan megkezdett elõkészítése 1998-ban megtorpant. Azóta is sajátságos tény, hogy a térségben (Észtországtól Albániáig) hazánk az egyetlen állam, amely a mai napig nem alkotott (formálisan) új alkotmányt. E tekintetben a rendszerváltás óta az Orbán-kormány ideje alatt történt a legkevesebb elõrelépés, még ha ennek okait nem az alkotmányozásra nagyrészt fölkészült Igazságügyi Minisztériumon belül találjuk is." [1]

Más értelmiségiek is az alkotmányossági válságra hívták fel a figyelmet:

,,Azért élünk alkotmányos bizonytalanságban, mert még mindég nem elég világos, hogy a Szent Korona valódi közjogi helyének kijelölése nélkül a magyar államnak nincs önmagából fakadó legitimációja, sem országon belül, sem azon kívül. Egész jogállami legitimáltsága csak a nemzetközi jog derivátuma. Csupán alanya e jognak de nem egyik elismert, történelmi társ-szerzõje. Ugyanez a történelmi legitimálatlanság sújtja (a horvátok kivételével?) a széthullott Korona összes országát. Ettõl vagyunk olyan "sajátosak", vagyis kulturálisan in-autentikus jövevények. Stratégiai, politikai kiútnak látom azt, ha a széthullott Korona országai, viszály helyett, kötnének egy kölcsönös legitimációs egyezményt (alapszerzõdés helyett!), amelyben deklarálnák, hogy nem a semmibõl jöttek létre, hanem Szent István Koronájának személyes tagjaiból, amit a közjog legitimációs alapja egészének vagy részének fognak tekinteni”.[2]

,,Amikor õsi alkotmányunk visszahelyezését követeljük eredeti jogaiba, az természetesen nem azt jelenti, hogy attól kezdve pl. az I. István és II. Endre korabeli törvények lépnek életbe, hanem azt, hogy a történelmi magyar alkotmányosság talaján - és csakis azzal összhangban - ki lehet dolgozni a modern magyar alaptörvényt, ami akár a világ legkorszerûbb alaptörvénye lehet.”[3]

További értelmiségiek is az alkotmányossági válságra hívták fel a figyelmet:

,,Kérjük a pártokat, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak, hanem valódi alkotmányos kormányzásra törekedjenek! Kérünk minden Hazáját féltõ, azért önzetlenül tenni akaró honpolgárt, hogy alkotmányos jogunkat és kötelességünket érvényesítve, együtt állítsuk helyre a jogfolytonosságot. Van még a magyarságban annyi erõ, hogy magára eszmélve visszavegye õsi szabadságát! Isten kegyelmébõl Magyarország a magyaroké.

Bakay Kornél, Fáy Árpád, Hargitay András, Jelenczki István, Kiss Dénes, Kiszely István, Kocsis István, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Molnár V. József, Papp Lajos, Siklósi József, Szabados György Magyarország 2006. március 19.[4]

,,Jelenlegi együttélési forma, 1945-tõl kezdõdõen indul el. A szovjet elnyomás idején foganatosítják a 1949. XX-as alkotmányunkat, amely tulajdonképpen az 1935. évi sztálini alkotmány átvételébõl származik, amelyet 1989. október 23-án tovább éltetnek. Megszállás alatt lévõ ország parlamentje adott felhatalmazást a köztársaság kikiáltására is. Majd 1990. május 2-án összeült az elsõ szabadnak nevezett parlament, annak ellenére, hogy az orosz csapatok csak 1991. júniusában mentek ki országunkból. Történelmi alkotmányunk 1944. március 19-ig vezérelte az országot, mi több, tovább is, mivel az 1938. XIX-es törvény alapján választották meg általános egyenlõ és titkos választással az 1939. évi parlamentet, amely a béketárgyalásokat követõen még fél évig meghosszabbította mûködését. Miután az 1944. évi VII-es tv.-ben errõl rendelkeztek és törvényes úton lehetõvé tették, hogy kényszerhelyzetben külföldön is ülésezhessenek. Utoljára Altöttingben, Guttenburgban, 1947. augusztus 20-án ez meg is történt, ahol kifejezésre juttatták, hogy õk a nemzeti szuverenitás letéteményesei, és a jogfolytonosság fenntartásának feltétele, pedig a Szent Koronában van.”[5]

A FIDESZ 1988 óta nem szorgalmazza a magyar Szent korona tanon alapuló Történelmi Alkotmányunk visszahelyezését a közjog élére, holott a korona visszaadásakor az Amerikai Egyesült Államokkal alaláírt szerzõdés erre kötelezte a mindenkori magyar kormányt.

,,Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerzõdésben benne van, hogy a magyar koronát az õt megilletõ, ,,méltó helyére kell visszahelyezni”. A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes hosszasan magyarázott a tárgyalások során az amerikaiaknak:

,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyûlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyûlési képviselõket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerõsítése”.

- míg azok végül megértették és elismerték, és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaõr.

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Departement 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát ,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévõ tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. Mint látjuk, a magyar Alkotmányosságot és a Szent Koronát, mint a magyar jog és történelmi Alkotmányosság forrását, a NYUGAT és azon belül is az amerikai elnök, Truman, sõt Churchill is, mindig Tiszteletben tartotta. Hitler, Kádár, Truman, Carter, Churchill, MINDENKI. Csak a jelenlegi kormányzat és Országgyûlés, sõt még az Alkotmánybíróság, sõt a Legfelsõbb Ügyészség sem. Ez az illegitim kormányzás abszolút kirívó esete, és ezért a felelõsséget minden érintettnek viselnie kell.

A magyar polgár is viseli, de õ legalább már TÜNTET a szabad ég alatt, ahol még, egyelõre, magának mondhat egy talpalatnyi helyet”[6]

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebbõl következõen minden törvényünknek a Szent Korona eszmébõl kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történelmi Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsõbb törvény is csak részben merít belõle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk, de a FIDESZ errõl mélyen hallgat.

A Szent Korona Történelmi alkotmányunkra felesküdtek névsora

Királyaink, fejedelmeink: Szent István, Aba Sámuel, I.András, I.Béla, Salamon, I. Géza, I.László, Könyves Kálmán, II. István, II. Béla, III. István, II. László, IV István, III. Béla, I. Imre, III. László, II. András, IV. Béla, V. István, IV László, III. András, Vencel, Ottó, Károly Róbert, I. Lajos, Mária, II. Károly, Zsigmond, Albert, I. Ulászló, V.László, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, Szapolyai János, I. Ferdinánd, I.Miksa, Rudolf, II. Mátyás, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd, I.Lipót, I. József, III. Károly, Mária Terézia, II. József, II. Lipót, I.Ferenc, V. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV Károly

Erdélyi fejedelmeink: János Zsigmond, Báthory István, Báthory Zsigmond, Báthory András, Vitéz Mihály, Székely Mózes, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Kemény János, Apafi Mihály, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc

Miniszterelnökeink: Batthyányi Lajos, Szemere Bertalan, Andrássy Gyula, Lónyai Menyhért, Szlávy József, Bittó István, Wenckheim Béla, Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Bánffy Dezsõ, Széll Kálmán, Khuen-Hédervári Károly, Tisza István, Fejérváry Géza, Lukács László, Eszterházy Móric, Berinkey Dénes, Garbai Sándor, Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár Károly, Horthy Miklós, Simonyi Szemadám Sándor, Teleki Pál, Bethlen István, Károlyi Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla, Bárdossy László, Kállay Miklós,

Polgáraink, tudósaink: Rácz Sándor, L. Németh Erzsébet, Alakszainé Dr. Oláh Annamária, Dr. Gaudi-Nagy Tamás, Gyetvay György Gergely, Okos Márton, Patrubány Miklós, András Imre, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Komsa József, id. Ádám Jenõ, Rácz Szabó László, Csík-Huszák Gabriella, Dr. Léh Tibor, Dr. Pungur József, Bogyay Elemér, Dr. Horkovics-Kováts János, Nádasdi István, Molnár-Veress Pál, Jordáky Béla, Budavári Zsuzsanna, Hankó Ildikó, Hardy F.Gábor, Dr. Hargitay András, Herpai Sándor, Hunyadi László, Jelenczki István, Kocsis István, Láposi Mónika, Melocco Miklós, stb.