KÉRVÉNY

Dr. Sólyom László Úr

A Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöke részére

Másolatot kap:

Vona Gábor Elnök Úr, Jobbik Magyarországért Mozgalom

Orbán Viktor Elnök Úr, FIDESZ

Kovács Tamás, Legfelsõbb Ügyész Úr

Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Szeretném Önt emlékeztetni I. István királyunk szavaira:

,,Atyai õseink hagyományához való hûség adja a szeretettel együtt a szabadság alapját."

Az 1949. évi XX. törvényre, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról (legutoljára a 2006. évi LIV. törvény módosította 2006. június 9. napjától, a szerkesztés lezárva: 2006. július 31-én), mint forrásra, annak elsõ fejezetére

"Általános rendelkezések

2§ (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást* választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja."

(* : népfelség)

valamint a 3§ (2):

"A pártok közremûködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában."

hivatkozva, azt kell, hogy mondjuk, hogy a jelenlegi parlamenti pártok súlyos alkotmánymulasztást követnek el, mert az Ön által is ismert események, melyrõl Ön 2006 szeptember 18-án a következõ nyilatkozatot tette:

"Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít – így például a választási ígéretek semmire sem köteleznek -, akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget." továbbá " A felelõs döntés lehetõségét veszítik el az állampolgárok, ha a nyilvánosság elõtt elhangzó tényállítások, ígéretek, programok nyilvánvalóan nem felelnek meg az igazságnak, a valódi szándékoknak." alapos gyanúját vetik föl annak, hogy jelenleg a népfelség elvének gyakorlása hazánkban súlyosan sérül.

A Házelnök Asszony válaszában, melyben azt állítja, ,,kezdeményezéseikkel az alkotmány keretein kívül keresik a megoldást", valamint hogy kezdeményezésünk "alkotmánytól eltérõ közjogi fogalmakat" vezetne be, továbbá "tárgyalás és valódi konszenzuskeresés csak az alkotmányosság keretei között...képzelhetõ el."súlyosan sért bennünket, ugyanis az alaptörvény preambuluma egyértelmûen kimondja, hogy a jelenleg érvényben lévõ alkotmány ideiglenes, kizárólag hazánk új Alkotmányának elfogadásáig érvényes:

,,A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg:"

Az alaptörvény második fejezetében, a 19§ (3a) "az Országgyûlés megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát"; egyértelmûen kimondja, hogy a legfontosabb és elsõrendû feladata az Országgyûlésnek a végleges Alkotmány megalkotása, amint azt az Alkotmány 19§ (3a) bekezdése, általunk ismételten hangsúlyozva kimondja:

"az Országgyûlés megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát"

A magyar parlament húsz éve nem alkotta meg a Magyar Köztársaság végleges Alkotmányát.

Meddig és mire várjunk még? Hatalmi fölény, erõszak, önkény alkotmányt nem teremthet, mert az Alkotmány csak az erkölcsnek és az igazságnak engedelmeskedõ hatalmat ismeri el.

Mindezek értelmében kérjük, hogy az új kormány, és levelünk tisztelt címzettjei segítsék elõ a magyar alkotmányosság halaszthatatlan helyreállítását.

Indoklásunk:

Az Európai Unióval kötött csatlakozási szerzõdések, és a legutóbb aláírt Lisszaboni szerzõdés számos, a magyar nemzetre hátrányos elemet tartalmaz, amelyek ellentétesek a magyar szent korona Történeti Alkotmányunkkal. AZ EU a Lisszaboni Szerzõdés által nagymértékében korlátozza Hazánk politikai, és gazdasági függetlenségét:

Az EU Reformszerzõdés hatása Magyarországra a következõ pontokban foglalható össze:

Az EU Reformszerzõdés legfontosabb (fundamentális) következménye, amely miatt számunkra elfogadhatatlan, az, hogy

a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek integrálásával („hatáskör-átadásával”) Magyarország (miként a többi tagország) gyakorlatilag megszûnik.

Ezeknek a következményeknek, illetve ezek eszközeinek – számunkra ugyancsak elfogadhatatlan – járulékai az alábbiak:

a. Az EU-val azonos jogállású (önálló jogi személyiségû) az Európai Központi Bank (EUM 245a. cikk (3)), sõt, az EU-t ténylegesen ez a szervezet irányítja. Ezzel az értékek érdekképviselete fölé emelkedik egy – gyakorlatilag természetes alap nélküli (virtuális) – értékjel-érdekképviselet.

b. A természetes – területi és nemzeti alapon álló – érdeksorrendiség érvényesülését megtiltva a háttérhatalom érdekprioritását erõlteti minden tagállamra (EUM 86. cikk).

c. A „letelepedési” jog az EU-tagországok állampolgárai számára közösségi jogot jelent, míg a „harmadik országokban” élõk számára személyhez kötött jogként érvényesíthetõ (EUM 43. cikk). Ez a magyarság számára a természetes együvétartozás gyakorlásának meghiúsulását, a nem magyarok vonatkozásában adott lehetõséggel a kozmopolitizmus származási vonatkozásban is megnyilatkozó kiteljesedését jelenti.

d. Az EU Reformszerzõdésben Németország - az NDK-val történt egyesülésre hivatkozva – olyan kérdésekben élvez mentességet, amelyek – ugyanazon okok alapján – a 2004-ben belépõ országokat is megilletnék (EUM 87. cikk (2) c./), ugyanakkor az ezeket az országokat sújtó hátrányok (támogatás csökkentés – ld. mezõgazdasági kvóta -, Magyarország és a Trianonnal elszakított utóállamok közötti jogharmonizáció tilalma - EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés, 4. jegyzet) Németországot még arányosan sem terhelik.

e. Az esélyegyenlõtlenség garanciái, a védzáradékok [EUM 94. cikk (10) bekezdés] és védintézkedések (EUM 59. cikk) arra szolgálnak, hogy a diktatúra kialakítson egy országonkénti helytartói hálózatot, akik arra ügyelnek, hogy a „közös érdek” (vagy az „egyenlõbb” tagországok érdekei) minden körülmények között érvényesüljenek, ha kell, a tagország érdekeivel szemben is.

f. A „taktikai” fogások a megtévesztést, az utólagos értelmezést szolgálják. Ezek közül kiemelkedõ a definíciók hiánya és a piacgazdaság jellegének – szociális (EUSZ 3. cikk (3) bekezdés), vagy a szabad versenyen alapuló nyitott (EUM 97b. cikk) - eltérõ meghatározása.

Ezzel az EU elveszi (integrálja) a tagországok függetlenségét, hiszen a szuverenitás legfõbb elemeitõl, a nemzet érdekeinek a külkapcsolatokon keresztül érvényesített védelmétõl, a belsõ intézményrendszert (benne a gazdaságirányítást) természetes szabályozási és ellenõrzési jogaitól fosztja meg.

Ezzel szemben a magyar õsi jog a szent korona tanában kimondja:

1. Hungaria semper libera: A Szent Korona eszme, mint Történeti Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény, és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani.

2. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegõ-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

3. Una et eadem libertas: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül.

4. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítõ Szent korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

Más szavakkal: A TA a nemzet életében a felelõsen cselekvõ, önszervezõ alanyi létet és annak reális tudatát teszi elérhetõvé. A Szent Koronával szimbolizált magyar alkotmányosság a biztosítéka a nemzeti szuverenitásnak, a magyar szabadságeszme átörökíthetõségének. A magyar TA a teljes eszmei közjogi látóhatárt nyitja meg elõttünk, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetõséget biztosítva.

Ami tehát a magyar szabadságot jelenti, az nem államformához kötõdik, hanem az alkotmányossághoz kötõdik, mégpedig a TA-hoz. A TA normája szerint az állam a személyes és közösségi életet SZOLGÁLÓ struktúraként kell mûködjön, amely felelõsségre vonható.

Ellenben a chartális alkotmányokban az emberi jogok forrása az állam „önmegtartóztatása”. Tehát e definíció szerint az állam a társadalmi cselekvés közvetlen alanya, amely vagy fékezi saját magát, vagy mint akár a XX. századi diktatúrák, pusztítja a nemzetet. Vagyis itt az ÉLET, az emberi, közösségi élet szolgálja az államot, az állami mechanizmust.

Az állam a TA esetében elszámoltatható, mert „az alkotmány a nemzet államalkotó akarata”. Tehát a nemzet, az élõ szerves emberi közösség az alanya, az értékelvi meghatározója a társadalmi cselekvésnek. Az állam, a mûködési elveiben feltétlenül az ÉLETET kell szolgálja. Az alkotmányos állam tehát bármely formájában az életnek alárendelt struktúra egészen az önkormányzatokig.

Ezzel a páratlan közjogi zsenialitással eleink Európát messze megelõzve biztosították a magyarság, és a Kárpát-medence népei számára az egységet, a gazdasági-politikai érdekvédelmet, és a demokratikus jogokat is.

Ezért támadták a magyar Szent Korona Történeti Alkotmányt oly hevesen a Habsburgok, majd a kommunisták, és liberálisok:

,,Mint tudjuk, az 1919-es „patkánylázadás” felfüggesztette a Magyar Történeti Alkotmányt, noha ehhez semmiféle jogi alapja, sem társadalmi fölhatalmazása nem volt és ideiglenes, írott alkotmánnyal kívánta azt helyettesíteni.

A rendet csináló Horthy-rendszer országgyûlésének legelsõ dolga a történeti jogfolytonosság helyreállítása volt. Nemzetgyûlést hívtak össze, s az õsi magyar Alkotmányt visszahelyezték méltó helyére. Az indoklásban kifejtik, hogy a bolsevisták fõ csapásukat az 1000 éves magyar alkotmányra, a nemzeti jogalkotó géniusz legeredetibb alkotására mérték, mely

„…a nemzet lelkébõl évszázadokon keresztül fejlõdött ki, és a legsúlyosabb megpróbáltatások között, a magyarság legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé fölszentelve…”

1944-ben azonban a német megszállás, 1945-ben a szovjet megszállás vet véget Magyarország szabadságának, felfüggesztve egyúttal Történeti Alkotmányunkat. Sztálin parancsára államforma-változtatás történik 1946-ban Magyarországon (népköztársaság), 1949-tõl pedig a lefordított szovjet alaptörvényt nevezik – teljességgel alaptalanul és megtévesztõen - magyar alkotmánynak, mivel – az általánosan elfogadott jogelv szerint - törvénysértés jogot nem alapíthat. Vagyis nem lehetséges azt az érvelést sem elfogadni, hogy ha már fél évszázada ránk erõltették a sztálinista szovjet alaptörvényt, akkor törõdjünk bele, és ne követeljük vissza õsi Alkotmányunkat.

Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerzõdésben benne van, hogy a magyar koronát az õt megilletõ, ,,méltó helyére kell visszahelyezni”.

A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes hosszasan magyarázott a korona kimenekítése idején az amerikai tiszteknek:

,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyûlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyûlési képviselõket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerõsítése”.

- míg azok végül megértették és elismerték, és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaõr.

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Department 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát

,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévõ tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”.

Mint látjuk, a magyar Alkotmányosságot és a Szent Koronát, mint a magyar jog és Történeti Alkotmányosság forrását, a NYUGAT és azon belül is az amerikai elnök, Truman, sõt Churchill is, mindig Tiszteletben tartotta. Hitler, Kádár, Truman, Carter, Churchill, MINDENKI. Csak a jelenlegi kormányzat és Országgyûlés, sõt még az Alkotmánybíróság, sõt a Legfelsõbb Ügyészség sem. Ez az illegitim kormányzás abszolút kirívó esete, és ezért a felelõsséget minden érintettnek viselnie kell. A magyar polgár is viseli, de õ legalább már TÜNTET a szabad ég alatt, ahol még, egyelõre, magának mondhat egy talpalatnyi helyet.

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebbõl következõen minden törvényünknek a Szent Korona eszmébõl kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történeti Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsõbb törvény is csak részben merít belõle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen, nyugati gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk.

1989-ben a sztálinista alkotmánynak az alapján hirdetik ki az újabb államforma-változtatást (köztársaság) és kisebb-nagyobb módosításokkal átalakított formájára mondják, hogy ez a magyar alkotmány, sõt „alkotmányreformról” beszélnek, ami alatt ennek a további foldozgatását értik, holott a jelen hatályos Alkotmány csak részben merít a Szent korona tanából.

A Szent Korona eszme jegyében szervesen megépült ország olyan értékek hordozója lehetne, mint: a Történeti alkotmányosságon alapuló jogfolytonosság, a hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyén­nek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlõség alapján, a magyar nép országalapító, közösségalkotó és fenntartó szerepének elismerése mindenki által, a Szent Koronához való hûség jegyében.

Látható tehát, hogy a magyar Szent Korona tan Európát messze megelõzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat amelyekért annyira küzd a neoliberális oldal.

A Lisszaboni szerzõdést megalkotó neoliberális oldal azonban tagadja, hogy ezeket az értékeket õk nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között érvényesíti a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába állította.

Hayek közgazdasági elmélete, amely késõbb neoliberalizmusként vált ismertté, megfelelt a nemzetközi pénzoligarcia érdekeinek, így azok bõkezû támogatását élvezi a mai napig. A neoliberalizmus azt állítja, hogy

,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot. A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerû döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétõl.”

Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felsõ tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához. Ennek a magyarságtól idegen, neoliberális ideológiának a gyakorlati megvalósulása a magyar politikai elit által is aláírt Lisszaboni Szerzõdés!

Kérjük az Elnök urat, emeljen szót a Szent korona Magyar Történeti Alkotmány mellõzése miatt, és szólítsa fel az arra hivatott személyeket, és szerveket az új Alkotmány megalkotására.

Tesszük ezt abban a meggyõzõdésben, hogy amíg Isten kegyelmébõl élnek magyarok, akik történelmi örökségükben rájuk hagyott Alkotmányuk háttérbe szorítását kénytelenek szemlélni, addig mindig lesznek, akik összmagyarságban gondolkodva, ez utóbbi õrzésére és mûvelésére fognak izgatni.

Jó egészséget, és hosszú életet kívánva, várjuk az Elnök Úr válaszát:

Iványi Sándor, közíró

Hegedûs Endre, gyógyszerész

Debrecen, 2010 májusában

MELLÉKLETEK
A Szent Korona Történeti Alkotmányunkra felesküdtek névsora

Királyaink, fejedelmeink:

Szent István, Aba Sámuel, I.András, I.Béla, Salamon, I. Géza, I.László, Könyves Kálmán, II. István, II. Béla, III. István, II. László, IV István, III. Béla, I. Imre, III. László, II. András, IV. Béla, V. István, IV László, III. András, Vencel, Ottó, Károly Róbert, I. Lajos, Mária, II. Károly, Zsigmond, Albert, I. Ulászló, V.László, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, Szapolyai János, I. Ferdinánd, I.Miksa, Rudolf, II. Mátyás, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd, I.Lipót, I. József, III. Károly, Mária Terézia, II. József, II. Lipót, I.Ferenc, V. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV Károly

Erdélyi fejedelmeink:

János Zsigmond, Báthory István, Báthory Zsigmond, Báthory András, Vitéz Mihály, Székely Mózes, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Kemény János, Apafi Mihály, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc

Miniszterelnökeink:

Batthyányi Lajos, Szemere Bertalan, Andrássy Gyula, Lónyai Menyhért, Szlávy József,