A magyar alkotmányosság kezdetének a 851-es Vérszerzõdés esküjének öt pontját tekinthetjük. Ebben már rögzítik a tagok és a fõ egymáshoz való viszonyát, és a közösen szerzett gazdasági javakról is rendelkeznek. A középkori, majd a modern magyar hagyomány, a magyar történelmi folytonosság jegyében egészen a második világháborút követõ évekig az alkotmányosságot folytonosnak tekintette.

Az alkotmány a mindenkori államnak az alaprendje, amelybõl minden más jog származtatható. Azok a legmagasabb rendû közjogi szabályok, amelyek az állami jogalkotás folyamatára és szervezetére vonatkoznak és a legfontosabb közigazgatási szervek, alapintézmények szervezetét és mûködését határozzák meg. Az alkotmány az emberek mindennapi, hétköznapi életének a kerete. Minden alkotmányos élet alapja az a közös megegyezés, más szóval társadalmi szerzõdés, amelyben az egyének önként rögzítik azon alapelveket, mely szerint élni szeretnének.

,,A magyarság már a 851-es Vérszerzõdésben rögzítette:

1. A közösség, mint nép birtokol minden (köz)hatalmat.

2. Ebbõl átruházza a Fõnek a neki kijáró jogokat, vagyis közhatalmi jogok egy részét, amit világosan elõírnak.

3. Büntet, ha a vérszerzõdést akár a közösség tagja, akár a Fõ szegi meg.

4. A közösség minden tagja büntetlenül szembeszállhat a Fõvel, ha az az esküjét megszegi.

5. A megállapodást szentesítik esküvel.

Az adott hatalmi struktúra mellett és eszközeinek felhasználásával fejezte ki õsi elképzelését a nép és a hatalom viszonyáról. Ez az ethosz, ez a jogi életszemlélet nyilvánvalóan létezett már 896 elõtt évszázadokkal, igény pedig rá 896-ban, illetve elõtte néhány évvel korábban jelentkezett. Szerves jogfejlõdésünk során ez teljesedett be a Szent Korona eszmében, mint Történelmi Alkotmányunkban., amelynek lényege öt pontban foglalható össze:

1. Hungaria semper libera: A Szent Korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény, és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani.

2. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegõ-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

3. Una et eadem libertas: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül.

4. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítõ Szent korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

Más szavakkal: A TA a nemzet életében a felelõsen cselekvõ, önszervezõ alanyi létet és annak reális tudatát teszi elérhetõvé. A Szent Koronával szimbolizált magyar alkotmányosság a biztosítéka a nemzeti szuverenitásnak, a magyar szabadságeszme átörökíthetõségének. A magyar TA a teljes eszmei közjogi látóhatárt nyitja meg elõttünk, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetõséget biztosítva. A mai, chartális alkotmány ellenben a társadalom szabályozásának eszköze, de semmit sem mond arról, hogy kicsoda a társadalom-szabályozás alanyi cselekvõje, és hogy milyen értékek jegyében lehet az. Ami tehát a magyar szabadságot jelenti, az nem államformához kötõdik, hanem az alkotmányossághoz kötõdik, mégpedig a TA-hoz. A TA normája szerint az állam a személyes és közösségi életet SZOLGÁLÓ struktúraként kell mûködjön, amely felelõsségre vonható.

Az állam a TA esetében elszámoltatható, mert „az alkotmány a nemzet államalkotó akarata”. Tehát a nemzet, az élõ szerves emberi közösség az alanya, az értékelvi meghatározója a társadalmi cselekvésnek. Az állam, a mûködési elveiben feltétlenül az ÉLETET kell szolgálja. Az alkotmányos állam tehát bármely formájában az életnek alárendelt struktúra egészen az önkormányzatokig.

Ellenben a chartális alkotmányokban az emberi jogok forrása az állam „önmegtartóztatása”. Tehát e definíció szerint az állam a társadalmi cselekvés közvetlen alanya, amely vagy fékezi saját magát, vagy mint akár a XX. századi diktatúrák, pusztítja a nemzetet. Vagyis itt az ÉLET, az emberi, közösségi élet szolgálja az államot, az állami mechanizmust.

A magyar TA forrásai: írott kútfõk (például a törvény), vagy az íratlan kútfõk, mint a szokásjog, az írásba foglalt szokásjog, vagy bírói ítélkezési gyakorlat. A szokásjog azonban ugyanolyan elsõdleges (primárius) forrása jogoknak és kötelezettségeknek, mint a törvény.

A szokás (consuetudo) és a törvény (lex) egyenrangú (Werbõczy, Trip. Bev. 10-12, 1791: X. tv, 1869: IV tv).

A XIX. és XX. századi jogtudomány kidolgozta a jogfolytonosság elméletét: Magyarországon a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a magyar állam azon évszázados intézményeinek és elvek szerinti mûködése, amelyek együttesen garantálják a magyar állam függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság évszázados lényege.

A jogfolytonosság alapelve, hogy törvénytelenségre jogot senki sem alapozhat: bárki külsõ vagy belsõ hatalmi erõvel, vagy csellel törvényt, vagy szokást megsért, és a hatalmat nem az alkotmányos intézményeken keresztül és azok mûködési elve szerint gyakorolja, hatalma, és tettei jogtalanok lesznek. A jogfolytonosság kidolgozására azért volt szükség, mert a XVIII. század óta történtek kísérletek, melyek a magyar alkotmányosságot kívánták felszámolni. Ez a kommunisták, és a liberálisok nemzetellenes tevékenysége során a XX. században részben sikerült is: a TA visszaállítása helyett a 49-es legfelsõbb törvényt többszöri módosításokkal az idegen hatalmi érdekek, és a multinacionális tõke kiszolgáló eszközévé tették, amelynek következtében a szabadságától, azaz Történeti Alkotmányától megfosztott magyar nemzet 2007-re gyarmati sorba süllyedt.

Ezzel a páratlan közjogi zsenialitással eleink Európát messze megelõzve biztosították a magyarság, és a Kárpát-medence népei számára az egységet, a gazdasági-politikai érdekvédelmet, és a demokratikus jogokat is. (Ma egyekkel sem rendelkezünk!)

Ezért támadták a magyar Szent Korona Történelmi Alkotmányt oly hevesen a Habsburgok, majd a szabadkõmûvesekkel összefonódott kommunisták, és liberálisok:

,,Mint tudjuk, az 1919-es „patkánylázadás” felfüggesztette a Magyar Történelmi Alkotmányt, noha ehhez semmiféle jogi alapja, sem társadalmi fölhatalmazása nem volt és ideiglenes, írott alkotmánnyal kívánta azt helyettesíteni.

A rendet csináló Horthy-rendszer országgyûlésének legelsõ dolga a történelmi jogfolytonosság helyreállítása volt. Nemzetgyûlést hívtak össze, s az õsi magyar Alkotmányt visszahelyezték méltó helyére. Az indoklásban kifejtik, hogy a bolsevisták fõ csapásukat az 1000 éves magyar alkotmányra, a nemzeti jogalkotó géniusz legeredetibb alkotására mérték, mely „…a nemzet lelkébõl évszázadokon keresztül fejlõdött ki, és a legsúlyosabb megpróbáltatások között, a magyarság legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé fölszentelve…”

1944-ben azonban a német megszállás, 1945-ben a szovjet megszállás vet véget Magyarország szabadságának, felfüggesztve egyúttal Történelmi Alkotmányunkat. Sztálin parancsára államforma-változtatás történik 1946-ban Magyarországon (népköztársaság), 1949-tõl pedig a lefordított szovjet alaptörvényt nevezik – teljességgel alaptalanul és megtévesztõen - magyar alkotmánynak, mivel – az általánosan elfogadott jogelv szerint - törvénysértés jogot nem alapíthat. Vagyis nem lehetséges azt az érvelést sem elfogadni, hogy ha már fél évszázada ránk erõltették a sztálinista szovjet alaptörvényt, akkor törõdjünk bele, és ne követeljük vissza õsi Alkotmányunkat.

Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerzõdésben benne van, hogy a magyar koronát az õt megilletõ, ,,méltó helyére kell visszahelyezni”. A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes hosszasan magyarázott a korona kimenekítése során az amerikai tábornoknak:

,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyûlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyûlési képviselõket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerõsítése”.

- míg azok végül megértették és elismerték, és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaõr.

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Department 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát ,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévõ tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. Mint látjuk, a magyar Alkotmányosságot és a Szent Koronát, mint a magyar jog és történelmi Alkotmányosság forrását, a NYUGAT és azon belül is az amerikai elnök, Truman, sõt Churchill is, mindig Tiszteletben tartotta. Hitler, Kádár, Truman, Carter, Churchill, MINDENKI. Csak a jelenlegi kormányzat és Országgyûlés, sõt még az Alkotmánybíróság, sõt a Legfelsõbb Ügyészség sem. Ez az illegitim kormányzás abszolút kirívó esete, és ezért a felelõsséget minden érintettnek viselnie kell. A magyar polgár is viseli, de õ legalább már TÜNTET a szabad ég alatt, ahol még, egyelõre, magának mondhat egy talpalatnyi helyet.

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebbõl következõen minden törvényünknek a Szent Korona eszmébõl kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történelmi Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsõbb törvény is csak részben merít belõle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk.

1989-ben a sztálinista alkotmánynak az alapján hirdetik ki az újabb államforma-változtatást (köztársaság) és kisebb-nagyobb módosításokkal átalakított formájára mondják, hogy ez a magyar alkotmány, sõt „alkotmányreformról” beszélnek, ami alatt ennek a további foldozgatását értik.

A Szent Korona eszme jegyében szervesen megépült ország olyan értékek hordozója lehetne, mint: a történelmi alkotmányosságon alapuló jogfolytonosság, a hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyén­nek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlõség alapján, a magyar nép országalapító, közösségalkotó és fenntartó szerepének elismerése mindenki által, a Szent Koronához való hûség jegyében.

Látható tehát, hogy a magyar Szent Korona tan Európát messze megelõzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat - tolerancia, a sokféleség elfogadása, a szabadság, hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyén­nek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlõség alapján, - amelyekért annyira küzd a neoliberális oldal. A neoliberális oldal azonban tagadja, hogy ezeket az értékeket õk nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között érvényesíti a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába állította.

Hayek közgazdasági elmélete, amely késõbb neoliberalizmusként vált ismertté, megfelelt a nemzetközi pénzoligarcia érdekeinek, így azok bõkezû támogatását élvezi a mai napig.

,,A neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot”. Továbbá: ,,A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni”. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerû döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétõl.

Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felsõ tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához.

Összefoglalás:

1. Az idegen megszállás alól legutóbb felszabadult Magyarországon nem merült fel a Történelmi Alkotmány jogfolytonosság helyreállításának az ügye.

2. A népköztársaság megszûnésével automatikusan érvényét veszítette az alkotmánynak nevezett sztálinista alaptörvény, mégis annak alapján – a diktatúra alkotmányos elismerésével - próbálták az ún. „rendszerváltást” törvényesíteni.

3. Az a legitimizálás, melynek során az önkényuralom igazolja a jogállamiságot, a diktatúra törvényesíti a demokráciát, megkérdõjelezi az adott jogrendet is minden téren és közjogi csõdhöz, legitimációs válsághoz vezet.

4. A jogfolytonosság hiánya, a nemzeti önrendelkezés csorbítása miatt törvényszerûen sérülnek mind az egyetemes emberi, mind pedig az állampolgári jogok, mind a nemzetközileg elfogadott ENSZ-egyezségokmány, mind a nemzetközi jog.

5. Az 1989-tõl hatalomra került kormányok valamennyien súlyos mulasztást követtek el, amiért nem tették lehetõvé az Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívását és nem állították helyre a jogfolytonosságot, s nem adták vissza a nemzetnek õsi jogrendjét.

6. Bár a Magyar Történelmi Alkotmányt semelyik politikai erõnek nem állt jogában megkerülni, az elmúlt másfél évtized alatt mégis az érvényét veszített sztálinista alaptörvényre hivatkozva hoztak olyan törvényeket, melyeket a Történelmi Alkotmányunk alapján sohasem lehetett volna meghozni.(A magyar föld-, gáz-és egyéb, más kincsek külföldi tulajdonba adása.)

7. A rendezetlen múlt mocsarára alapozott jogrend arra jó lehet, hogy a társadalom salakjának a hatalomra kerülését és hatalomban maradását egyengesse, de korszerû, modern Magyarországra szabott alaptörvényt, a nemzeti érdekeknek megfelelõ törvényalkotást, a jog és erkölcs kõszikláin épülõ, tisztességes közéletet kizárólag a Magyar Történelmi Alkotmány alapján remélhetünk.

8. Régi magyar jogrendünk eltörlését azért sem nézhetjük tétlenül, mivel az a nemzeti önazonosság kulcsfontosságú, alkotó része.

9. Történelmi Alkotmányunk elsikkasztása, ugyanannak a kulturális népirtásnak a része, mint amelyik az anyanyelvünket, vagy a népi kultúránkat, vagy történelmünket venné el egyik napról a másikra. Õsi Alkotmányunk kidobásával az egyik legpatinásabb európai értékkel szegényítjük meg az európai házat.

10. Nemzeti küldetés, magyar keresztyén misszió, Magyar Történelmi Alkotmány, szentkorona eszme – nemcsak összefüggnek, hanem elválaszthatatlanok egymástól. Amikor hol az egyiket, hol a másikat érik manapság durva támadások, látnunk kell, hogy valójában valamennyi ellen szóló, kulturális genocídiummal állunk szemben.

Minden fórumon emeljünk szót a saját, több évezredes, magyar Alkotmányunk érvényre juttatása érdekében!

Iványi Sándor