Gondolatok az alkotmányozásról



Manapság egyre több oldalról lehet hallani, hogy Magyarországnak új Alkotmányra van szüksége. A Kormány bizottságot hozott létre a kérdés mielõbbi megoldására. Azonban komoly, alapvetõ kérdések és problémák merülnek fel a még oly jó szándékúnak tûnõ törekvés kapcsán is, amint az a következõ oldalon is olvasható: http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=154154 .



Az elsõ és legfontosabb probléma, hogy Magyarországnak van hatályos Alkotmánya, mely nem azonos az 1949. évi XX. Tv.-el, ugyanis jogtalanság jogot nem alapít.



Magyarország 1944-ig a térség legmagasabb rendû Alkotmányának alapjain mûködõ országa volt.


A Magyar Történeti Alkotmány teljes mértékben tartalmazza mindazon alapvetõ jogi szabályzókat, melyek mentén Magyarország kiválóan mûködtethetõ államiságában és melyek egyszersmind erkölcsi iránymutatókat is jelentenek a társadalom fejlõdésének útján.


Az egy másik kérdés, hogy idõrõl idõre az adott történelmi kor követelményeihez kell illeszteni, vagy ki kell bõvíteni egy-egy jogi rendelkezést.



A mai magyar társadalom elsõsorban tudatlanságból fakadó erkölcsi válságban szenved.


Nemzedékek nõttek és nõnek úgy fel, hogy az élet minden területén hazugságra építkeznek. Odáig jutottunk, hogy ma Magyarországon jogbiztonság helyett jogszolgáltatás van. Nemzedékek alapszinten nincsenek tudatában annak, hogy mi magyarok honnan jövünk és mi a küldetésünk ebben a világban. Alapvetõ, emberi értékeket jelentõ alapok nélküli légvárakban telnek el életek értelmetlenül.


Ezt a folyamatot kellene végre megállítani, megszüntetni.



Hallom, ahogy egyesek máris mondják, hogy „de az EU, az államközi szerzõdések, a vállalt állami szintû kötelességek, stb, stb, meg hogy idejét múlt, a világ megváltozott, nem lehet itt ilyen kis országnak ugrálni…”



Nos, minden játszmához játékosok kellenek, és addig megy egy játék, amíg a játékosok mind játszanak.


Semmi nem tiltja meg nekünk, hogy egy magasabb erkölcsi színvonalon mûködve példát mutassunk másoknak is.


A Magyar Történeti Alkotmány pedig tökéletes kereteket ad akár az egész emberiség számára is az emberhez méltó élet, a teremtett világban való alkotó részvétel számára.



Az összes korábbi, emberiség szintjén végzett társadalmi „kísérlet” amúgy is romjaiban hever és a vak is látja, hogy erkölcsös szervezõ elv nélkül az emberiség pusztulásra van ítélve.



Tudom, hogy nagy elszántság és nagy bátorság kell a Magyar Történeti Alkotmány jogfolytonosságának a biztosításához, helyreállításához. Tudom, hogy számtalan érdeket sért. Tudom, hogy ez államforma váltást is jelentene. De azt is tudom, hogy ez az egyetlen lehetséges kivezetõ út abból a zûrzavarból, mely uralja az egész emberiséget és ezen belül Magyarországot is.



Nekünk ma úgy kell tudni cselekedni, hogy holnap büszkék lehessünk rá. Hogy holnap és holnapután áldva mondják ki neveinket.


Olyan történelmi idõket élünk, amikor világviszonylatban érett az emberiség arra, hogy egy évszázadok óta tartó és az emberiség elállatiasodását eredményezõ folyamatnak véget vessünk.



Aki ismeri a valódi magyar történelmet, az pontosan tudja, hogy a magyar sors: a hódítás helyett gyógyítást, felemelést, a szeretet mentén való emberi szervezõdést jelenti.


Ennek a követelménynek kell nekünk most megfelelni. Nem kérdés egy átlagos mûveltségû ember számára, hogy teremtett világban élünk. Nekünk nemzeti szinten kell tudni példát mutatni ebben a kérdésben is más népek elõtt. Az Istentõl elszakított, techokrata világszemlélet csak az emberiség végsõ pusztulását eredményezheti.



A Magyar Történeti Alkotmány, a Szent Korona Tan, a Magyar Királyság iránytû volt mindig az emberiség számára, mely iránytût nincs jogunkban elzárni sem magunk sem más népek elõl.



Bízom benne, hogy a Kormány képes lesz kellõ tisztánlátással kezelni ezt a kérdést, mert ennek hiányában csak olyan fércmunka születhet, mely ideig-óráig még elodázhatja a kikerülhetetlen döntéseket, de a történelmi szükségszerûség úgy is elsöpör minden középszerû megoldást.



Udvarhelyi Róza