Vészterhes idõket élünk. Soha ennyi árulás nem takarta még ezt a gyönyörû magyar eget, mint manapság. S hogy kívülrõl évszázadok óta sorvasztják a magyart, s szívják vérét, életerejét, azt még csak-csak megérti az ember.


De hogy belülrõl egyre vadabbul pusztítson a vak dühvel tomboló sátáni akarat, arra nem számítottam.


Székely testvéreim, otthon maradott, hazát, házat õrzõ testvéreim! Hozzátok szólok, lelkemben hittel, szívemben szeretettel, kérlek Benneteket.


Kérlek Benneteket, hogy tisztítsátok ki látásotokat, s lássatok úgy, ahogy együtt tanultunk látni, míg még Isten akaratából én is otthon szolgáltam a Teremtõt.


Engem ide küldött közben, ebbe a megcsonkított országrészbe, itt van rám szüksége. De szívemben ma is otthon vagyok, ma is székely-magyarul, álmodok, ma is az otthoni gyökereim tartják a törzsemet.



Elsõ Székely - Magyar világtalálkozó.



Micsoda ármány, mekkora árulás, micsoda álnokság! Mindez a nemzetegyesítés mára már teljesen kiüresített, kongó reklámigéje alatt!


Hát kik vagyunk mi székelyek, kik vagyunk mi magyarok, hogy velünk bármit meg lehessen próbálni?!


Mióta kell nekünk, hogy egyesek világtalálkozót szervezzenek?!


Hát nem egy vér volnánk, nem egy a történelmi terhünk s nem egy az álmunk?! Nem napi szintû, élõ, szerves a kapcsolatunk?


Hát nem egy közös kárpát-medencei hazában láttuk meg a napvilágot és nem egy nyelven mondjuk ki azt, hogy Édesanyám?!


Szent István királyunk tán különbséget tett közöttünk, amikor a Szûzanyának ajánlotta a Szent Koronánk képében az egész országot? Azt az országot, melyben a magyar magyar volt Gyergyószéktõl az Õrségig?! Vagy már ez sem igaz, már ez sem szent egyesek elõtt?



Mi ez a hangsúlyozott különbségtétel magyar és magyar között?!



Drága testvéreim. Kérlek Benneteket, a Kárpátok ölelte hazámban élõ drága magyar testvéreimet, hogy ne üljetek ilyen szédítõ körhintába, mert forgás közben nem lehet belõle épen kiszállni.


Figyeljétek eleink igaz szavait, bízom a bölcsességetekben, bízom a józan ítélõ képességetekben, a Teremtõ Istenünk, Babba Máriánk nemzetünket egységben magtartó igazságos akaratában.



Udvarhelyi Róza