Tisztelt Makovecz Imre Úr!



Nagyra kerekedett szemmel olvasom a Heti Válasz hasábjain az Önnel készült interjúban - amint az alább is olvasható - hogy Tavaly tavasszal a Magyarok Szövetségével rendeztünk tüntetést a Kossuth téren.”


Hosszas gondolkodás után rémület fogott el, és az amnézia nyilvánvaló jeleit kezdtem keresni magamon. De bármennyire is átfésültem gondolatban a tavaly tavaszi eseményeket, sehogy sem sikerült rábukkanni olyan rendezvényre, melyet a Magyarok Szövetsége szervezett volna a Kossuth téren, arról nem is beszélve, hogy a rendezvény jellege tüntetésként fogalmazódhatott volna meg. Ezen a ponton döbbentem rá arra, hogy hála Istennek egészséges vagyok és nyilvánvalóan valami félreértés áldozata lettem.


Tavaly tavasszal a Magyarok Szövetsége zászlóbontó ünnepségét tartotta március 21.-én. A Hõsök terén. Egy csodálatosan napfényes napon, lelket emelõ, hitet adó méltóssággal. A jelen lévõk tekintetében óvatos, mégis jól érzékelhetõ boldogság ragyogott. Az egymást követõ felszólalók ünnepi beszédeibõl a szabad, erkölcsös, párturalom mentes, magyar társadalom képe rajzolódott ki, melyért hitünk szerint minden magyar embernek kötelessége dolgozni, küzdeni. Az ünnepség végén, a szabadon engedett postagalambok szárnyalásában is ez a jogos vágyunk jutott kifejezésre.


Nem volt vízágyú, nem volt rendõrségi roham, nem volt jelen Vona Gábor, nem volt jelen Ön sem és nem a Kossuth téren, hanem a Hõsök terén zajlott.



Tisztelt Makovecz Imre Úr!



Õszintén nagyra becsülöm mind az Ön alkotó tevékenységét, mind az idézett cikkben kifejezésre jutó, nemzetünket szeretettel féltõ gondolatait, bátor kiállását. Éppen ezért kérem Önt arra, hogy az Ön számára is oly fontos igazmondás jegyében kérjen helyreigazítást a tévesen megjelent tartalomban. Kérem, hozza nyilvánosságra, hogy nem a Magyarok Szövetsége rendezvényérõl kívánt nyilatkozni.


Fontos ez nekem, mert a Magyarok Szövetsége rendezvényei, ahova szeretettel vártuk és várjuk Önt is, nem torkollnak rendõri intézkedésekbe, vízágyúzásokba, ártatlan emberek meghurcoltatásába. Még a Bösztörpuszta-i, közel negyed millió embert vendégül látó rendezvényünk is magyar emberhez méltó módon, a szeretet, a kölcsönös megbecsülés, a közösen vállalt munka jegyében zajlott, szétszórt szemét vagy rendbontás nélkül. Három nap alatt nem volt szükség rendõri intézkedésre, a bûnözés árnyéka is elkerült bennünket.


A Magyarok Szövetsége rendezvényei méltósággal viselt közjogi küzdelmünk színterei, békésen, biztonságban zajló ünnepi rendezvények.


A Magyarok Szövetsége születése óta távol tartja magát a pártpolitikai küzdõtértõl. Mondanivalójában, cselekedeteiben azt a jogos és létfontosságú közjogi küzdelmet folytatja, mely nélkül a csupán pártpolitikai „oszd meg és uralkodj”-ban a mindkettõnk által hõn szeretett nemzetünk, biztos halálra lenne ítélve.


A Magyarok Szövetsége nem kíván kevesebbet, mint a magyar nemzetet visszahelyezni méltó és jogos helyére, az Országgyûlés Felsõ Házába. Olyan közjogi küzdelem ez, mely nélkül a magyar nemzet, a pártoskodás csapdájában csupán „szavazati nyomógombként” jelenhet meg négyévenként egyszer.



Tisztelt Makovecz Imre Úr!



Olyan idõket élünk, amikor a kimondott szó ismét kezd valódi tartalmat hordozni. Olyan idõket élünk, amikor az évtizedek hazugságai, nemzetet tipró gyakorlata megváltozni látszik. Eljött az ideje annak, hogy a magyar nemzet újra elfoglalhassa méltó helyét Európában, a világban. Az Ön munkássága, szellemisége szavainak különös súlyt kölcsönöz. Éppen ezért fontos, hogy az igazság szilárd talaján csengjenek. S mert ez Ön számára is önmagával szemben támasztott alapvetõ követelmény, fontos, hogy a köztudatban ne maradhassanak téves képzetek.


Ezért kérem Önt nagy tisztelettel a kiigazításra.



Végül, de nem utolsó sorban kérem, fogadja õszinte jókívánságaimat. Kívánom, hogy adjon a Teremtõ Isten még sok, egészségben töltött, alkotó, boldog esztendõt.



Szívélyes üdvözlettel, köszönettel:



Udvarhelyi Róza




Nyugat- és bankellenesség, visszavétel: rokonszenvez esetleg a Jobbikkal is?

- Dehogy rokonszenvezem! Bosszant is, hogy a minap azt olvastam valahol: jobbikos rendezvényen vettem részt. Nem vettem és nem is fogok. Személyes tapasztalataim Vona Gáborról pedig megerõsítik a sejtéseimet arról, mi is a céljuk valójában.

- Mi történt?

- Tavaly tavasszal a Magyarok Szövetségével rendeztünk tüntetést a Kossuth téren. Egyszer csak felállt a gárdisták sorfala, és megjelent Vona Gábor. Indult volna a szószékre. Áttörtem magam a feketéken, és odaálltam elé azzal, hogy itt nem beszélhet. Majd ha õ kéri a területfoglalási engedélyt, akkor igen, ez azonban a mi rendezvényünk. Azt mondta, rendben. "Kezet rá" - javasoltam. Kezet is ráztunk. Alighogy elindultam a feleségemmel, Vona már fönt volt az emelvényen és szónokolni kezdett. Rögtön be is indultak a rendõrség vízágyúi. Nekem ennyi információ elég arról, hogy milyen megbízásból nyomják kockázatmentesen a radikális szöveget. A cél egyértelmû: megosztani a nemzeti oldalt, nehogy a Fidesznek kétharmada legyen. És sikerülni is fog nekik, sajnos: vidéken eszik a szövegüket.”



http://hetivalasz.hu/itthon/nem-leszek-jobbikos-27486/