..."harmad napra föltámadott"...

Népek Krisztusa, Magyarország.
Igen. Kilencven évvel ezelõtt eljutott a magyarság az üdvtörténet szerinti keresztre feszítés stációjába. Trianon a keresztre feszítésünk.
Majd nem sokkal késõbb, 1956 októberében meg is halt a kereszten.
Ennek teljesen nyilvánvaló jelei még azok számára is világosak, akik nem mélyültek el igaz történelmünk mélyreható vizsgálatában. Ott, akkor meghalt a remény. A nemzet mély álomba zuhant. Mély, gyógyító álomba. A latrok egy álomban, feltámadásra készülõdõ nemzettesten tobzódtak és tobzódnak, azóta is.
S amint Krisztus Édesanyja, a Boldogságos Szûzanya ölébe került levétetve a keresztrõl, úgy került haza 1978 január 6.-án a keresztet járt Szent Koronánk is. Vízkereszt napján.
Haza, a Boldogságos Szûzanya örökös királyságába, az anyai Szent Föld ölelésébe.
Aztán eltemettek bennünket.
A sátáni, lelki, szellemi sötétség vermébe temettek bennünket.
De korai a tor! Nem kell még harsogva vigadni. Nincs min vigadozni nekik! Mert amint Jézus Krisztus harmad napra föltámadott, úgy ébred, támad fel, serken életre sejtrõl sejtre a Magyar Nemzet is. Ezt a latrok is érzik.
Most éppen a poklot járjuk. De nem bûneinkért, sokkal inkább mások kínjainak, szenvedéseinek feloldozására. Az üdvtörténetünkben Krisztus leszállt a pokolba felhozni a szenvedõket. Azt tesszük éppen mi is. A feltámadás elõtti pillanatokban. A Magyarok Szövetségében. És itt nem a szervezeten, hanem a közös verejtéken van a hangsúly. A közös vállaláson. A közös pokoljáráson. Magyar és magyar egyként, Istenanyánk, a Boldogságos Szûzanyánk oltalmában, az Õ örökös Királyságában. Mindenkiért. Amiként Krisztus Urunk is minden egyes emberért halt kereszthalált. A latrokért is. Így aztán teljesen mindegy, hogy amazok mit akarnak. Annak sincs jelentõsége, hogy az általuk uralt tudatmódosító eszközökkel miként akarják elhitetni velünk, hogy "fogy a magyar, pusztul a nemzet". Mert a magyar nem mennyiségi, hanem minõségi kérdés.
Csupán érdekesség, hogy 1978 január 6.-án került haza a keresztre feszített országunk testébe a Szent Koronánk. Pontosan 30 év múlva, 2008-ban, Nagy Boldogasszony napján, augusztus 15.-én zarándoklat indult Magyarországról a csíksomlyói Babba Máriához. A Mária Szûzanyánk, a szeretet útja zarándoklat, mely úton végigment és célba ért a szeretetben újjászületõ nemzetünk bölcsõje is, egy csodálatosan festett bölcsõ, mely mai napig szolgálja a közösséget, tökéletes fejlõdést biztosítva a belé helyezett újszülötteknek. Egész-ség, szer-etet. Micsoda minõségek!
2008 augusztusában létrejött a Kurultáj. Az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar-magyar találkozója. Több tízezer magyar ébredt ott lélekben és tett szent fogadalmat az összefogásra, a közös nemzeti vállalásra, a pokoljárásra. Mindannyiunkért. Még abban az évben megszületett a Börzsönyi Nemzeti Tanács, melybõl az év végére kinõtt a Magyarok Szövetsége. Három nap, harminc év...
Ma 2010-et írunk. Megszületett az Új Magyar Tudóstársaság. Egyetemet alapít. Tanítani, gyógyítani. Mert ez a mi küldetésünk, ez a nemzeti küldetésünk ebben a teremtett világban, a népek Krisztusaként. Mi ez, ha nem feltámadás, ennyi vérrel mosott zivataros évszázad után?
Hiszem és tapasztalom és tudom, hogy elõbb-utóbb a tamáskodók is megbizonyosodnak, miként annak idején. Mert itt járnak közöttünk korunk apostolai is. Csak nyitott szemmel, nyitott füllel kell járni a világban.

Udvarhelyi Róza