Hallod-é magyar a hívó szót? Apáink vére lüktet benne.

Évszázadok mocska foszlott le rólunk most.

Bösztörpusztán, Kúnszentmiklós határában, három nap alatt.

Volt ott minden, mi szem, szájnak ingere s mi léleknek legfõbb tápláléka. A magyarság színe-java gyûlt össze, a bátrak, az éberek, Hazát védeni, szabadságot szülni. Kicsitõl nagyig. Könnyes szemmel, szeretettõl duzzadó keblekkel, reménytõl csillogó tekintettel.

Sokan voltunk, éppen elegen. Elegen ahhoz, hogy a most hiányzó testvéreink is bátorságot meríthessenek belõle maguknak. Az összefogásra, a feltámadásra.

S velünk volt az Isten is. Folyamatosan küldte félreérthetetlen jeleit. Kinek füle van, az hallja, kinek szeme van, az lássa!

Jó volt ott lenni, jó volt együtt dolgozni, jó volt sírni és jó volt együtt nevetni.

Ti, „nagyurak, disznófejû nagy urak” jól figyeljetek! A Nemzet felébredt. Jó lesz szedelõzködni, míg nem késõ!

Hallod-é magyar a hívó szót? Apáink szent vére kötelez!