Míg az ország az egy hete tartott úniós választások eredményeitõl zeng, szépen csendben, a háttérben folyik tovább a magyar nemzetet a Föld színérõl is eltakarítani vágyók aljas ügyködése. A média teljes és hatékony segédletével. Az emberek ismét kaptak egy gumicsontot, amin lehet jókat rágódni. Csak kevesen látják tisztán a tágabb összefüggéseket. Nekik nem jut média felület. "Biztosan véletlenül."

Magam is eltöprengtem azon, hogy tulajdon képpen mi is történt? Történt egyáltalán valami? Volt egy úniós választás. Na és? Van még egyáltalán únió? Vagy már csak papírforma ez is?

Az jutott eszembe, hogy kész vicc ez az egész cirkusz az únió körül. Ezt is jól kitalálták nekünk. Hogy legyen témánk, hogy ne is gondolkodjunk, hogy kapdossuk kézbe a nekünk osztott lapokat egy virtuális játékban. De mi van akkor, ha egyszerre sok ember úgy dönt, hogy nem veszi a lapokat a kártyaasztalról? Akkor bizony véget ér a játék. Az a bizonyos játék, melyet közel tízezer ember játszat az emberiséggel. Csupán mert õk jól szervezettek és farkastörvényeiket kommentár nélkül betartják mindannyian.

Hát nem ezt kellene nekünk is tenni?! Ahelyett, hogy azon csámcsogunk, hogy ki hány mandátumot nyert! Nem mindegy? Ha kiszállunk a játékból végre, akkor teljesen mindegy, hogy 56% vagy kevesebb vagy több. Ez az 56-os szám engem kísértetiesen emlékeztet még valamire. Akkor is szép reményekkel kezdõdött valami. Aztán mi lett belõle? Még ez az 56-os szám is befeketedhet, de be is vörösödhet...És akkor hogyan hogyan tovább Magyarország, hogyan tovább Európa, hogyan tovább emberiség?