Napok óta, gyakorlatilag amióta ezt a régi-új bábot, Bajnait "tisztelhetjük" miniszterelnökünknek, megállás nélkül ömlik a hazai média minden csatornáján a "jaj, mi lesz velünk?" mesterséges hisztéria.

Ennek én nagyon örülök. Na nem, mintha egyetértenék a bajnai, gyurcsány, orbán, kóka, stb. egyetlen gondolatával, egyetlen cselekedetével akár. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy minél inkább hiszterizálja a média a közvéleményt, annál jobb. Azért jobb, mert az emberekben futótûzként ébred fel az önvédelmi reflex, ami viszont fokozatosan növeli az életesélyeinket.

A magyar társadalom azért tudott idáig zülleni, mert amíg pl. a szomszédos Romániában évtizedeket át az emberek arra kényszerültek, hogy különbözõ túlélési technikákat fejlesszenek ki az uralkodó kemény diktatúrával szemben, addig Magyarországon a "legvidámabb barakkban" ment a tudatos, módszeres altatás. Fokozatosan egyfajta kómás állapotba kerültek az emberek, mi szerint az életfunkciók még mûködtek (enni-inni-munkába járni, stb.) de a társadalom a keretek közé szorított, "kicsit szabad" mentén atomjaira hullott szét. Mindenki igyekezett a "kicsit szabad" látszólagos érvényesülés útján, akár a másik kárán is elõbbre jutni. A napi három mûszakban trabantért, zsiguliért robotoló, kizsigerelt, fáradt embereknek nem jutott idejük közösségbe járni, nem jutott idejük a szomszédokkal, barátokkal a lakókörnyezetük kis és a világ nagy dolgairól gondolkodni, s aztán egy idõ után már teljesen le is szoktak róla, már az igényük is megszûnt az ilyen "haszontalan" dolgokra.

A tudatosan városokba összpontosított munkahelyekrõl, életellenes panelokba, egymástól elzárkózó, mogorva emberek jártak "haza" beájulni az ágyba a másnapi robot elõtt.

Így tudtak a gyurcsányok, bajnaik, orbánok, stb. látszólagosan és idõlegesen fölénk kerekedni. Úgy, hogy bennünket nem zavartak meg álmunkban. Erre a média vigyázott a nemzet bohócaival...

Aztán ezek az egyre pofátlanabb és mûveletlenebb percemberek egyre éhesebbek lettek. De miután dolgozni nem szeretnek és nem is tudnak, igényeiket a miénkbõl elégítették ki. Lassan kilopták a szemünket is. Önkényesek és mostanság egyre riadtabbak is. Ezért folyik minden csapból a rémísztgetésünk. Mert valójában õk félnek és valljuk be õszintén, van is miért.

Mert felébredtünk. Igen, a kómának vége. A magyar emberek magukhoz tértek. Ez már megtörtént. Jól mutatja ezt a Magyarok Szövetsége szédületes ütemben történõ fejlõdése, mely mozgalomban a magyar társadalom szervezi újra önmagát. Néha még karonfogva vezetjük egymást, de már egyre többen tudunk saját lábunkon biztos léptekkel haladni. S ez bizony nem a legnyugtatóbb kép a minket évtizedek óta kizsigerelõk szemének. Pedig mi nem bántunk senkit, csak figyelmen kívül hagyunk olykor dolgokat. Más dolgokat viszont elkezdtünk nagyon komolyan venni. Ilyen a barátság, a szeretet, a tisztesség, az önzetlenség, a segítõkészség, a Haza, a Gyermek, Isten.

Hát ezért vagyok boldog.