Elmebetegek évadjában

Elmebetegek,

egymásba fogózva járják

rituális táncuk,

valami felfoghatatlan,

belsõ törvény szerint.

Kerítésnek támaszkodva

bámuljuk mi kintrõl -

egészségesek.

Aztán

egyszer csak

nyílik a kapu

s valaki kintrõl

a kör közepébe lép.

Meredten döbbenünk

magunk elé,

nem bírunk megállni

egymás tekintetében,

míg

újra nyílik a kapu,

aztán belépek én,

majd belépsz te,

belép õ,

míg már

senki sem áll kinn,

már

senki sem áll benn,

csak pörög a tánc,

csak pörög a tánc,

már nem elég a város,

nem elég a föld,

lábunkat sós tengervíz mossa,

allegro, allegretto

dübörög a tánc,

Istenek az aljban,

bérgyilkos a tetõn!

Anyám

hamvas, szûzi arcát

keresem,

a Moulin Rouge színpadán

táncol reflektorfényben.

Ott:

Forte-t vezényel Quasimodo,

eltorzult arcából

vigyorog a sátán,

angyalok szövik

gyászfátylukat,

míg egyre õrültebben

pörög a tánc,

pörög a tánc,

aztán:

egyetlen,

hatalmas sikollyal

megjelenik az Úr.

Történt,

hogy Galileában

vihar volt,

s a krisztusi keresztet

elmosta az esõ.

1989. augusztus 4.

Udvarhelyi Róza