Üvöltõ néma szél

Gavallér János

Üvöltõ néma szél


Gyávák ezek mind, mind ki szónok,
bûvölet-teremtést büfögnek,
szájukból menetoszlopban bûz
burjánzik, csak behódolni kell
s dolgozni a plebsz, agya, esze,
és akarata metélendõ.
Egy a zászló Néma óceán!
Rajtad kíván lebegni Mammon,
s üvölt, néma szél a víz felett,
sóhajok dobálják a hajót,
kalózvitorlák árboca remeg,
erõd által lélegzik a föld,
s rád köpnek félszemû fösvények,
de nélküled nincs, nem lesz élet!

Gyûjtést rendeznek a szükségnek,
mementót állítnak õsöknek,
s fennen hirdetik: Gyõz a halál!
Mind gólemek, bûnéhes vadak,
versenyt futnak a torz-idõvel,
s hátba szúrnak ajándék tõrrel.
Szolgaszívükben poshad a vér,
könnyel nem öntöztek életet,
hõbörögtek, hõbörögnek,
parancsnak engedelmeskedve,
megalázzák az életet.
Pusztuljanak ezek a férgek!
Pusztuljanak az eretnekek!
Csalók! Tolvajok! Hazugok!
Óriás lélekfojtogatók,
Istentõl kik lopják a hatalmat,
pusztuljanak, pusztuljanak!

Ringass, végtelen óceán!
Álmodok. Vagyok. Megfulladok.
Ringass, végtelen óceán!
Torkomon szilánk-mamelukok
ok-magyarázatai szúrnak:
Választani kényszerítenek,
ezek, ember és ember között.
Csalók! Tolvajok! Hazugok!
Isten egén õk, hullafoltok.

2012. 05. 17.