Helyzetkép



Gavallér János

Helyzetkép



Selyemhernyó szõ hályogot
a láthatatlan falak elé
és térdre borul imádott,
hozsannát zengõ Mammonkaput
koptató ördög láncra fûzött
üvöltõ bomlott képmását szorítva,
a beavatottnak számító
poétikus glóriába szerelmes
cirkuszragozó betûformáló-gyár
rabszolga-nemzet beágyazódásaként
tapogat a skatulyatudomány:
Sötét van.
- A fényességes nap hélium magját köpködi
s a napfolt tevékenységet, mûhold-erdõ rögzíti,
program nélküli tárhelye tudatot közvetít
a tudomány guanódombjára:
A halmazmagyarázatok nélkülözik az embert.

Programot radíroz a média,
s az agy nyüszítõ receptora
végig húzza a gyilkos tût a lemezen:
- félelmetes ragadozók tûzkarikákon ugrálnak,
csacsognak, bugyuta táncot járnak-,
cirkusz van, kenyér nem jár:
Térdre plebsz, intelligenciajog alapján
a szegénynek, butának a sor végén hull a morzsa.
- Ez itt, kérem Európa!-
Liberalizált demokráciában öleli önmagát a kéj,
felszámoltatott a nappal, logikát írt az éj,
fényárban lubickoló arisztokrácia
a foglalkoztatottak izzadságvérében fürdik,
halál kacsingat a csillárokból
- báli szezon elõtt állunk-,
mulat az elit, izzad a nép.

Nem tért meg senki,
bûnös és ártatlan,
egy és ugyanaz,
minden mindegy,
a karmester int és görbül a jog:
Nem volt és nem lesz igazságszolgáltatás
- Mátyás meghalt…-,
s szomjas hordák fosztják,
rohanják le Hazám.

Bûntakaró alá bújt az erkölcs:
Földet rá! – kiált a bank.
(Kölcsön! Kölcsön! Kölcsön!)
Áthallik a szlogen, költsön (!),
agy-mosott burleszk-pillanatok
reklámja fut
- Isten kitiltatott!-,
s nem jutott, a léleknek nyugalom:
A holnap bújócskát játszik velünk.

2012. 04. 04.