Kertész Ákos menedékjogot kért Kanadától

Gavallér János

Kegyet gyakorló nép a magyar
Nyílt levél azoknak


Simor András, a MNB elnöke, 2008-ban határozott véleményének adott hangot, miszerint:
„Nem kell megmenteni a devizahiteleseket, hadd tanulják meg, hogy nincsen ingyenebéd.”

Kertész Ákos Kossuth díjas író:
"A magyar genetikusan alattvaló."
„a magyar a legsúlyosabb történelmi bûnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni.”

Vajon hányan vannak, akik, ahonnan esznek, oda piszkítanak? Vajon hányan vannak és kik, milyen emberek azok, akik arcul köpik országukat? És ez az ország mindezidáig megbocsátott, eltartott, etetett, hizlalt, sok-sok önhibáján kívül, parazita-egzisztenciát!

Urak, ott a döntéshozó padsorokban, tegyék szívükre a kezüket, s ha szívük azt diktálja, mészárolják le nemzetük, de ha szorult önökbe érzés, emberség és egy cseppnyi magyar hit,
akkor védjék meg nemzetük! Urak, itt mindenki tapos, rúg, kihasznál, becsap, lélekben kifoszt, és önök még most is, – mint mindig- a koncon rágódnak! Urak, késõ lesz majd a megalázott, agyongyötört néptõl várni az áldozatot – ha majd mögöttetek senki se áll-, késõ lesz majd a tükörbe nézni, esküdözni és szépen szólni! Urak, ez volna, itt a földön, az igazság lelkének hazája, itt mindenki mindenkiért felelõs, még értük is, akik arcul köpik, akik önhibájukon kívül felsõbbrendû tudattal élnek, fajokban, kasztokban gondolkodnak és lefölözik az ország eredményeit! Urak, kelet és nyugat belénk törli sáros bakancsát, és a bûnük mind itt marad, ránk szárad mocskuk és bennünket hibáztatnak! Urak, itt mindent szabad?

Nem megtört tékozló fiúk hajtják fejüket a Kárpátok koszorújára, hanem a portyázó hiénák rágják testünket, ezek „született trójai falovak”, bölcsõjük felett nem énekelt harmóniát Mária.
Mint Attila Rómának, bocsássunk meg nekik, de ne egyék e haza kenyerét, éljenek ott, ahol szívük boldog és felejtsék el „anyanyelvüket”! Mert egy féreg is halálra rágja belül a fát, kihal, kiszárad minden ág, ha a természetes határokon túl is tûr az ország!

S ti, bennünket bíráló parazita-egzisztenciák, még nem tanultátok meg azt se, hogy a gazda állat halálával, kihal az élõsködõ is! Hát rúgjatok, köpjetek, átkozzatok, mi õrizni fogjuk az életet és visszaadjuk szabadságotokat – mint Káin-, Édentõl keletre keressétek lelketek!

2011. 09. 03.