Mit akar a nép?

Gavallér János

Mit akar a nép?


Felvetõdik-e manapság, hogy mit akar a nép? Akarja-e a demokrácia, hogy a pénz meghatározza a korlátait? Avagy, mirõl szól a civilizált világ (a fehér ember) közerkölcse, morálja, etikája?

„Munkát, kenyeret!” – Szólt a lózung, a kizsákmányolók bértollnokainak a tollából. Lázítottak, tereltek, kihasználtak.

Halmazállapottól függetlenül tud nõni a hülyeség (?) -avagy dögöljön meg az, aki nem kap fizetést azért, mert képtelen megindokolni azt, hogy miért kapnak mások sokkal több lehetõséget, mint õ. ERGO, MEGVÁSÁROLHATÓ JOG A DEMOKRÁCIA???!!!

Miért gyárt, a tudományos világ, arról elméleteket, hogy hogyan kell, hogyan képes az ember kizsákmányolni, megalázni a másik embert? Tulajdonképpen másról sem szól a politika, a gazdaság, az infrastruktúra, a pénz, vagyis függõségi viszonyról, mint a görcsökrõl, amelyek meggátolják a létezés lélegzését.

Hülyegyerekek megtévesztésére – Marx, Engels, Lenin-, folyt az elme homályosítása. A teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének álarcaként, egy tükör nélküli szépítkezésben bebörtönözve volt minden gondolat. Mert minden magyarázatnak az oka az ember!!! Habár nincs olyan ember, aki közvetlenül, de határozottan vissza nem utasítaná azt, hogy õ ezt, vagy azt vissza nem akarja utasítani, de nincs tisztában azzal, hogy pont az õ cselekedetei, megalkuvásai idézik elõ, önmaga megalázását, bûnrészességét. A nép, meghatározások szerint is -összetartozó rész-, valamilyen formában felelõs, hisz önmegvalósító cselekedetekkel, determinálja a valóságot, viszont nevetségesen vezeti az elmét a törvény, az által a személy által, aki vizsgálja a nép lélektanát. Mivel a tudat, csak a kapott programokból képes dolgozni, - ezért korlátozott a szólás szabadsága a frekvenciák értékesítése útján, vagyis a magántulajdon hatalmának, érdekének szószólójává vált a média-, és sohasem képes lázongni, mert a program, egy masszát alkotó nívót von, a gondolkodási lehetõségek köré.

Mit akarhat egy önálló gondolkodástól megfosztott nemzet? Mert minden egyesülési forma, közösségvállalás, önfeladással járó, másokért vállalt felelõsség is. A közösségvállalás, viszont nem terjedhet odáig, hogy egy nép, identitását feladva, eszmék vak megalázottjaként kövesse, egy mindennapoktól elrugaszkodott uralkodó globalista elit társadalmi berendezkedését. Egyszerûen látni kell, hogy országok, népek fölött egy olyan hatalom terjeszti „védõernyõjét”, amely kizsigereli, a szárnya alatt védelmet remélõ egyéneket, társadalmakat. Végakarata az embernek, hogy önálló gondolata, szabadsága, lélek azonos nyugalma legyen. A programozott-demokrácia ennek a nyugalomnak a mai formában nem tud eleget tenni.

A „civilizált világ” bekormányozta az embert a jelen kies sikátorába, ahol nincs a társadalom nagy részének lehetõsége arra, hogy lélekben elfogadja azt a versenyt, amelyet az erõsebb által alkotott szabályok alapján kell lefolytatni, ugyanis ez a verseny, megfosztja emberminõségétõl, mivel nem gyakorolhatja, -versenyzés közben ez lehetetlen-, a másik emberért a felelõsséget. A kiegyensúlyozott, harmonikus test, lélek és szellem egysége megszûnik, akarat-szabadsága korlátozódik, vagyis kialakul az emberi gondolkodás számára a generációs fogság.

A hatalom-oligarchiáknak tudniuk kell, hogy nincs olyan szándék, akarat a népek közösségében, az emberiségben, amely annullálná a jövõért érzett felelõsséget, pont ezen oknál fogva senki sem akarja legyõzni a másikat, csakis az, aki az állati ösztönök fölött képtelen uralkodni. A népnek nincs ellensége, csak élõsködõ, megalomániás hatalomgyakorlók tévedéseinek következményit kell elviselnie.

A nép, emberként akar szembenézni önmaga cselekedeteivel!

2012. 01. 24.