Zúg az óceán

Gavallér János

Zúg az óceán


Csodavárás kálváriája
járja táncát, mulat
az evolúció-hazugság,
emberöltõkön a homály,
lángnyelvet okád a tudomány:
Térdre plebsz! Jön a halál!

- Máglyaoltáron az élet-;
merjetek kérni s nem félni!
Az életóceánba fúl a bûn,
s felperzsel mindent majd a tûz!
Merjetek kérni s nem félni!
Az akolból ki kell törni,
élni, szeretni…
akarni kell látni, érezni…
hullámok mossák a partokat,
az óceán zúg,
ordítnak a sziklák,
több ezer év mocskát mossák…
merjetek kérni, szeretni,
tisztán egymásra nézni,
merjetek emberként élni!

Távolból üzen az idõ:
Szívbe mar a múlt,
elvérzik a drága jövõ,
ha a Sátán kerekedik felül!

Merjetek lélegzõ emberek!
Lélegzõ lételemekkel,
a földdel, a nappal együtt,
merjetek, hisz a világ pördül,
a csillagokkal együtt…
merjetek emberek
azonosulni a szívetekkel!
Az akolból ki kell törni,
élni, szeretni…
akarni kell látni, érezni…
hullámok mossák a partokat,
az óceán zúg,
ordítnak a sziklák,
több ezer év mocskát mossák…
az életóceánba szédülnek a mojrák.

Míg hajnal jõ, s üzenetet hoz,
ne félj, légy hû önmagadhoz!
Körtáncot jár a világ. Áll a bál.
Járd el a szûk idõ táncát!
Ma néked szól a hegedû…
Morajlik az életóceán,
elnyeli a bûnvarázst,
majd kiköpi magából
a csontvázakat…
pont ott,
ahol partot érnek a hullámok.

2012. 01. 03.