Mi a fontosabb?

Gavallér János

Mi a fontosabb?


Az emberi élet alapvetõ tényezõje a víz, a gazdasági élet ugyanilyen meghatározója a pénz, de ezek a nélkülözhetetlen elemek csak, mint alkotóelemek és nem, mint minõség meghatározó értékek lehetnek jelen életünkben. A politika egy megfelelõen hígított elegy, ahol az emberi élet alapját, az embermûködési törvényeket azonképp finomítják, vagy épp sûrítik, ahogy az õt szabályzó pénz legmegfelelõbbnek ítéli. A probléma csak az, hogy a pénz egy fiktív csereeszköz, amely nem rendelkezik önálló értékkel, így csupán manipulációs eszköz. Nos ennek a manipulációs eszköznek dõl most be a világ.

Van-e a világnak olyan közgazdásza, amely azt vallaná, hogy a csereeszköz képes elõállítani bármit is a semmibõl? Feltételezem, hogy nincs, mivel a csereeszköz, nem rendelkezik mozgási energiával, azaz egy feltételezett mozgási energiának a fedezete a hitel, vagyis az a pénz, amit a bankrendszer nyújt a bekövetkezõ munkafolyamat (mozgás) által generált energiának. Vagyis a kölcsönrendszer, csak akkor válhatott volna mûködõképessé, ha a profit fogalmát emberléptékûvé tudta volna formálni a tõzsde. De a manna utáni forró vágy, -a semmibõl elõállítandó haszon-, oly mohóságra sarkalta a csereeszköz fölötti törvényalkotókat, hogy mindennemû emberi logikát félretéve, bíztak a semmi (a feltétlen engedelmességben, hittek az eszmerendszer hatalmában, vagyis a funkcionalizmusban) mindent behálózó hatalmában.

Az emberi életet nem szabad beáldozni a kapitalizmus oltárán. Mert a kap-ital(t)-izmus bódulatában megfeledkezett az ideológia arról az egyszerû tényrõl, hogy nem az ember van az eszméért, hanem az eszme az emberért. Ebben a felbõszült nullák viharában észre kellene venni, hogy túl nagy jelentõséget tulajdonítottunk a csereeszköz mámorárfolyamának, hisz a legnaivabb ember is tisztában van azzal az egyszerû ténnyel, hogy teremteni, elõállítani bármit csak és kizárólag munkával (energiával, mozgással) lehet. Ebbõl következõleg nem a svájci frank árfolyama kellene, hogy mozgassa a világot, hanem az emberi szükségletek elõállítására tett gazdasági hatékonyság (a pénz még mindig ehetetlen).

A világ újbóli felosztása a küszöbön áll és mi újra vagy következetesen a vesztes fél oldalára sodródtunk, -hisz Orbán Viktor szerint "Most ugyanaz a kérdés, mint ami a Római Birodalom bukásakor is felmerült: nem az, hogy mi lesz Rómával, hanem hogy mi lesz utána"-, igazi (fülke) forradalmi, csak értelmezhetetlen, mert akkor miért foglaljuk alaptörvénybe az államadósság csökkentését, vagyis a birodalom szolgálatát. Avagy önfeláldozásunk által válik világossá az emberiség számára az embernívó.

Víz nélkül nincs ember, de az ember nélkül értelmezhetetlen a víz, ugyanígy lehetetlen az élet pénz nélkül, de az emberi méltóságot, muszáj függetleníteni a pénztõl, azaz a csereeszköz minõségét nem lehet gyõztesek jogsarcává tenni, vagyis az értékegység mindenhol ugyanaz kellene, hogy legyen a világon. Mert egy korty víz, egy falat kenyér, egy csepp vér egy és ugyanaz a világ bármely pontján, így elodázhatatlan az emberi élet minõségének egalizálási szándéka, egyetlen értékû csereeszköz bevezetése, hogy az emberek megérthessék emberminõségük valóságát.

2011. 07. 27.