A hitelesség próbája

Gavallér János

A hitelesség próbája


Az emberi viszonyok legalapvetõbb követelménye a hitelesség. Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktor urat, - hibáival, tévedéseivel együtt-, a magyar választópolgárok meghatározó többsége hiteles politikusnak ismeri el. A nagyszínpadon, a világpolitikában a határozottság, az önálló vélemény, a kezdeményezõ készség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hosszútávon számoljanak valakivel, ezeknek a feltételeknek is meg tudott felelni a Miniszterelnökünk, most már csak a környezetében, kormányában kell „rendet tennie”, azaz a kiváló manipulátorokat le kell cserélnie kiváló hazafiakra. Mert egy ország akkor tud teljesítõképessége szerint dolgozni, ha vezetõrétege törvénytisztelõ, becsületes, azaz hiteles emberek összességébõl áll.

Eltelt több mint egy év a FIDESZ hatalomra jutása óta. Ígéreteket kapott a társadalom arra, hogy felelõsségre vonások fognak következni a kormányváltást követõen. Egy év nagy idõ, tönkre mehetnek emberi életek, vállalkozások dõlhetnek be, megromolhat egészségünk stb., de elveszíthetjük bizalmunkat is azokba a személyekbe, akikben megbíztunk. Nagy baj van a demokrácia igazságszolgáltatásával, ha a társadalom erkölcsi normáinak nem tud, vagy nem akar megfelelni. A magyar társadalom úgy érzi, hogy –jobb és baloldal ide, vagy oda- az elmúlt húsz évben a vezetõrétege alkalmatlannak bizonyult az ország vezetésére. Sõt, mint azt lelkiállapota tükrözi, az ország sorsának tönkretevõiként gondol a politikai elitre. A kisember nem tesz különbséget párt és párt között, csak és kizárólag az életkörülményei alapján elveti, vagy éppen felkarolja a média-hipnózissal elõvezetett jelöltet. Így a Miniszterelnök úrnak, csak egy olyan lehetõsége van a további szimpátia megõrzésére, ha lecseréli azon tagjait a kormányának, akiknek múltja és tisztessége megkérdõjelezhetõ. Nem mondhatjuk, hogy azok a személyek, akik a kapitalizmus féktelen lehetõségein túl, személyes befolyásoltságuk révén „jókor jó helyen” gyarapították bankszámláikat, azok ne volnának jó szakemberek, vagy ne ismernék kiválóan az általuk irányított területet, de a társadalomnak ma már új arcokra, feddhetetlen elõéletû egyénekre van szüksége.

Hiába változik az életkörülménye az egyénnek, ha személyes tapasztalata szerint, az íróasztal túloldalán ugyanazokkal az arcokkal találja magát szembe, mint akkor, amikor még zsarnoknak tekintette fõnökét, igazgatóját. Az a rendszer, amely képtelen megtisztulni, vagyis képtelen felmutatni olyan vezetõ és irányító réteget, akik hitelesen követelik meg a törvények betartását – a korrupcióra felépített gazdaság ingatagabb, mint a kártyavár-, nos az a rendszer életképtelen. Megengedhetetlen az, hogy az az elit irányítsa egy megtisztult társadalmat, amely a katasztrófa és a kilátástalanság idején halászott a zavarosban, azaz „a fejétõl bûzlik a hal” elv alapján, elengedhetetlen egy az egész társadalomra kiterjedõ megtisztulási folyamat elindítása, amíg nem késõ.

Sajnálattal, de kellõ határozottsággal el kell távolítani a közmédiákból is azokat, akik feladatteljesítésként tárják a társadalom elé a problémákat, azaz érdekhangsúlyt adnak a gazdasági és társadalmi problémáknak. Mert kinek az érdeke ebben a társadalomban a cigány kérdés, az antiszemitizmus, a liberalizmus, izzásban tartása és az igazságosság elhallgatása? Kinek az érdeke a hibás döntések titkosítása? Az „elbaltázott” privatizáció bagatellizálása, vagyis a beszédtémából való kivonása? A társadalom jelenlegi tematizálása, a problémák elfedése, homályosítása, lelki betegséghez, szomatikus idegrendszeri elváltozásokhoz, összeomlásokhoz vezethet. A legnagyobb és a legkisebb ember is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, így hasonló igényei is vannak, azonban nem rendelkezik mindenki kellõ kompromisszumos képességekkel ahhoz, hogy érvényesíteni tudja társadalmi érdekeit (finoman fogalmaztam meg, hogyan is juthatott az elmúlt húsz év során a magántulajdon a gazdaság és így az életünk irányításának a lehetõségéhez).

Az elitváltás, a személyes konzekvenciák levonása elodázhatatlan. Egy társadalomnak nem hitelre, hanem kölcsönösségen nyugvó bizalomra van szüksége és a lehetetlen feladatokat is, képessé válik megoldani. Való igaz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr kölcsön kapta a magyar társadalomtól a lehetõséget, hogy bizonyítsa rátermettségét és helyreállítsa az ország becsületét, de a mismákoló halogatások, a félmegoldások ideje lejárt: A magyar néplélek követeli a teljes megtisztulást, mert csak tiszta lélekkel bír megküzdeni a nehézségekkel. „Az igazság felszabadít!”

2011. 06. 30.