A becsület örök

Gavallér János

A becsület örök


Magyar vagyok,
magyarnak születtem.
A szívemben rend, csend van:

Hálaadó félhomályban,
fák árny-hûsében illan
az idõ, boldogságágyat
ringat felém a nyár,
susogó fûszálak közt
tücsök muzsikál,
s csicsereg az ágak közt
a fészekrakó szerenád,
csermely csörgedez,
ájer simogat,
érzem, itthon vagyok,
s bár hajtók fésülik át honom,
itthon maradok,
az igát itt húzom,
ahol apám álmodott.

Ûzött õzek csapása,
vaddisznó túrása,
lapály fölött úszó ház,
- utam világörökség,
akár a Hortobágy,
rezervátumkerítés
jelzi: Nincs jogom, vágyam.
Hazám fölött baljós-árnyak,
bujkál bennem a lélek
s a médiák, azt közvetítik: Élek!

Rekettyésben, sás közt,
katakombákban,
szellemarcokon könnyként,
él szívem örökké!
De rabként soha senki
bohóca nem leszek, nem leszek!

2011. 06. 27.