A szezon, a fazon és a (link) lumpenproletár

Gavallér János


A szezon, a fazon és a (link) lumpenproletár

A mítoszgyártás nagymesterei (a felszínsimítók), idõrõl-idõre felmentik a bûnösöket és keresztre feszítik az ártatlanokat. Észre sem veszik sokszor, hogy a szentéletû ártatlanok elnémítása, háttérbe szorítása, - nem egyszer megfosztva minden földi javaktól-, a lélekfájdalom „rákos burjánzásával”, halálos betegségbe sodorják egész nemzetünket.

Keresve-kutatva történelmünkben, fel-feltûnik egy-egy király, egy-egy messiásnak kikiáltott néplélekkel azonosulni képes nemes, egy-egy szónok, vagy költõ de idõrõl-idõre felfedezhetõ a „korlaboráns-elit” gerinctelensége. Nagy Imrét ünnepeltetik most, aki az eszme és az eszme végrehajtói ellen fellázadt tömeget „elvtársak”-nak szólította, aki képtelen volt felismerni a rendszereszme tarthatatlanságát, avagy géplakatos, esztergályos múltja nem engedte meg számára az önálló gondolkodást, vagyis ukázra várt (az igazi szerepét homály fedi, a tûzparancsról tudott, nem tudott, stb. ). Nincs jogom és az ismereteim alapján lehetõségem sem a feltáratlan múltat bírálni, de nem tudom és nem is akarom elfogadni, azt a világnézeti hegemón felfogást, miszerint az ártatlan tömegek megleckéztetése, mintegy bûnbakként való megalázása által, a gazdaságot, politikát és ez által az államot mûködtetõ vezetõ réteg minden következmény nélkül – néhány önmaguk által likvidált személyen kívül-, mindig élvezheti felhalmozott javait, egzisztenciáját. Nincs ez így jól: A társadalom a vesztes és szezontól, kortól, eszmétõl függõen a „kiskapun” közlekedõ elit pökhendi-gõgjében élvezi a kor kiváltságait!

Valakit mindig találnak arra, hogy érzelem-ittasan elõadja a nép akaratát, majd vagy beáldozzák szimbolikusan, vagy vele törik meg a néplélektanát, neki kell áldozatra sarkalnia az általa felbuzdított tömegeket, hisz minden így válik hitelessé. A pillanatnyi idõszak nagy kérdése, hogy hõst gyártanak, vagy diktátort. Mert olyan kort élünk, amikor az emberiség újabb világnézeti fordulóponthoz érkezett, ugyanis a kommunizmus bukása után, a kapitalizmus sem tudja megoldani a társadalmi fejlõdés kérdéseit. Nem lehet, csak szolidáris a „civilizált tõke” a humánus tömegekkel és nem válhat a magántulajdon fékezhetetlen burjánzásának áldozatává az emberiség nagytöbbsége.

A magántulajdon fékezhetetlen burjánzása, a Bildenberg csoport (Rockefeller, Rothschild, Morgan, Warburg), a bankok kizsigerezik a világ önérzetét, hiszen õk termelik az igazi lumpenproletárokat, a pénzért mindenre hajlandó egyéneket., sõt, megkövetelik az egzisztenciális biztonságért a rezignált-lélektelenséget. A világ már háborút fojtat a bankokkal, de nem úgy, hogy törvénybe rögzíti az örök hûséget, hanem megkérdõjelezi a csereeszköz fölötti feltétlen hatalomgyakorlását. A tett, a munka, az ember az érték, s az afölött bábáskodó jog, csak szolga lehet és semmiképp sem zsarnok!

2011. 06- 18.