Cinkelt lapok

Gavallér János

Cinkelt lapok


A tisztességes haszon, intellektuális körökben talán ismeretlen fogalom, holott az emberek együttmûködése ezen áll, vagy bukik. A magyar társadalom jól felismerhetõ tradicionális betegsége, hogy bizonyos egzisztenciális magasságokban már megszûnik a tisztességesség gyakorlati megvalósítása. Valamikori elmezavar okán, sokan felhatalmazottnak képzelik magukat arra, hogy az önkény és a zsarnokság kijátszására épült népi-katakomba rendszert továbbfejlesztve, önös érdekeik felsõbbrendûségében, kiskapun közlekedjenek a társadalom végtelen úthálózatában. Soha nem kényszerültek az igazság és a lelkiismeret törvényei szerint élni.

A diszharmonikus rezgések, iszonyú spirál-láncolatokat hozhatnak mûködésbe: Vagyis a társadalomból kirekesztett ember (tételezzük fel, hogy cigány), felismeri a társadalmi igazságtalanságokat, s mintegy önmagát igazolva kijátssza, megszegi a törvényeket. A példamutatás negatív energiái és a bûnhõdés (a lelkiismeret kiiktatása, a gyónás általi feloldozás) figyelmen kívül hagyása, dacjogot szolgáltatnak a viszonyrendszer veszteseinek. A hatás ellenhatás („a szemet szemért, fogat fogért” elv) örök útvesztõjében már lényegtelenné válik az igazság és a jog, csak egyetlen elv kezd el uralkodni, az pediglen az állatvilág alaptörvénye: Az erõsebb, vagyis a gyõztes uralkodása mindenek fölött.

A gyõztes igazsága, legyen az a világ leghumánusabb törvénye, rengeteg vesztes, megalázott embert gyûjt maga köré, de legfõbbként az olyan gyõztes válik lélekzsarnokká, aki figyelmen kívül hagyja a vesztes önérzetét. Nos a lélektelen tõkeliberalizáció lehet olyan ártalmas, mint amilyen haszonnal kecsegtet. Mivel lélekazonosulhatatlan az a haszon, amely reálhozama adósság, így a társadalmi berendezkedés átrendezõdése, kiábrándulással jár a tömegek gyakorlati életében. Ugyanakkor ez az átrendezõdés, a gazdaságirányító korlaboráns elitet, egy soha nem látott lehetõséggel ajándékozta meg: Gigahasznot prognosztizálhatott az, aki figyelmen kívül hagyta a lélekállapot változáson átesõ nagytöbbség tájékozatlanságát. Gyõztessé váltak, olyanok, akik addig is irányítottak egy-egy gyárat, termelõszövetkezetet, áruházat, bankot, azaz a mindenkori hatalomhoz hû, felszínen ragyogó felsõbbrendûek. No, hát egy ilyen szabad világ, ahol a mások haszongyarapodása a többség nagyfokú károsodása révén realizálódik (adósság növekedés), nem biztos, hogy a tisztességes gazdasági magatartás kategóriájába tartozik. A mellébeszélés és a magyarázkodás az erõsebbek terelõ fegyvere.

A megélt valóság és a megmagyarázott realizmus között óriás szakadék tátong, ha a következmények differenciáltan érintik a társadalmi csoportokat.

Az embertörténet tudatfejlõdése kérlelhetetlen a tapogatózó, spekuláló, birodalmi vágyakkal, mert a mindenségtörvények - és az igazságosság ilyen törvény-, akkor is érvényt szereznek a mûködésmechanizmus útján, ha a gyõztesek nem akarnak tudomást venni a vesztesek megmaradási erõ sokszorozódásáról. A diktatórikus humanizmust kivették Isten kezébõl, a demokratikus kapitalizmus, pedig mûködésképtelen, mert elfogytak – a fenti indokok alapján-, gazdasági gyarmatai, már képtelen tovább terjeszteni, a „kizsákmányolás filozófiai gondolatát” (meztelen a király), ugyanis a gyarló ember megfeledkezett a tisztességes haszon és tisztességes viszonyrendszer fontosságáról.

2011. 06. 09.