Uzsoraszorításban

Gavallér János

Uzsoraszorításban


A legfontosabb a család: Az apa, az anya és a fiú (a gyermek). Legfontosabb a szeretet és család, gyermek, normális élet nélkül nincs semmi, csak a verseny, a gyõzelem-inger turbósítása, nincs semmi, csak õrült száguldás a megsemmisülés felé. Liberalizáció van, azaz szabadság; egy kötelezettségek nélküli létidõ-rohanás, stréber-egzisztencia, siker, gyõzelem van.

Gondolatban, kicsit elõre boldog, lehet-e az, az ember, aki tudja, hogy megsemmisül, hogy nyomok hátrahagyása nélkül, az élete célja a halál? A test tökéletessége által, tökéletes-e az élet?

Az élet lényege szorítkozhat arra az egyszerû, szinte elviselhetetlen lózungra, hogy az önmegvalósítás, a siker az emberi mérce, de a lelki boldogságot, harmóniát a mindenséggel, semmiképp sem szolgáltathat. A lélek – ez a megfoghatatlan, határtalan és láthatatlan harmónia -, nem csak 60, 70, 80 évig, hanem örökre megmarad: A fûben, a fában, a kövekben, a szélben érzik az utódok elõdeik tettét, érzik a szeretet ölelését, azaz boldogságot örökölhet minden nemzedék, ha szülei lelkét felismeri. A létidõ fölött törvénykezõ parlamentek, minden korban, egy olyan kulcsot adnak a hatalom kezébe, amely megteremteni hivatott a lélek egyensúlyát: Egyensúlyban, harmóniában létezni annyit jelent, hogy a test tökéletes kapcsolatban van a lélekkel, boldog. Az Isteni teremtés, a harmonikus lét, lehetetlen egy olyan tudat nélkül, amely megnyugtatóan nem bizonyítja, hogy a halál nem azonos a teljes elmúlással: A teljes bizonyosság a Fiú (a gyermek)!

A mindenkori törvényeknek, a harmonikus életet kell szolgálnia, mert az élet nem a pénz, nem a gazdaság, de még csak nem is a hatalom eszköze (csak zsarnok társadalmakban), hanem az ember alkalmazkodó képessége a természethez. Ha az ember, - felsõbbrendûségének tudatában -, felborítja a természet-lélek harmonikus összhangját, akkor elveszíti õseinek lelkét, elveszíti gyökereit, kiszárad, megsemmisül. Az a kormány, amelyik a törvények által más identitású országok, bankok érdekeit érvényesíti saját népének lélekvilágával szemben, az a kormány országa gyökereit darabolja. Mert a néplélektan apáról fiúra száll, nemzedékrõl nemzedékre és pont ez az, ami a mai értelmiségi elitet képtelen kiszakítani a zsarnokság uzsoraszorításából. Elitünk, sajnos abból a korlaboráns gondolatvilágból örökölte természetrajzát, ahol azért járt az egzisztenciális biztonság, ha valaki helytartójává vált az ellehetetlenített nép fölötti zsarnokoskodásnak. A liberalizált, szabad életforma, azért nyert pont sokkal nagyobb teret, mint a konzervatív, családmegõrzõ, hogy a felelõtlen ítéletalkotást, a versenyt, a gyõzelmet magasztalja és a gondoskodást sokad rangúvá, deklarálja. Nem lehet célja a párt-funkcionálisok leszármazottainak, hogy családjuk örökségén, természetrajzán, nemzedékeken át, csak a hatalom árnyékában hízott korlaboráns-dinasztia pecsétje díszelegjen!

A lélektisztaság, a természet sohasem fordul teremtõje ellen, így a történelmünk, mivel a nemzetünk elveszítette szakrális lélekazonosságát, mindig annak a prezentált jognak a kiszolgálója, amelyik több ezüsttel kecsegteti a korlaboráns-dinasztia elitet. Az önmaga és családja tetteit fel nem vállaló, liberalizált lélek csak zsákutcában forgolódik, és elméleteket gyárt a természetmindenség kizsákmányolásáról. Azok a törvényalkotó embertársaink, akik megfeledkeznek testvéreikrõl, a magyar néprõl, nos azok alkossák bár a világ legjobbnak nevezett szabályát, azok csak korlaboráns-dinasztia vágyaikat engedik szabadjára, amikor pecsétet tesznek lelkük tisztaságára és megszorítják nemzetünk szívét. Mert ugyan a lélek az életdimenzió számára megfoghatatlan, határtalan és láthatatlan, azért az élet csak akkor nyer értelmet, ha utódaink azonosulni tudnak tetteinkkel, ha lelkünk megérinti mindennapjaikat.

A legfontosabb a család: Az Atya, az Anya és a Fiú! Mert a Szentlélek csak a harmonikus szeretet alapján mûködõképes.

2011. 05. 02.