NAGYPÉNTEK

Gavallér János

Nagypéntek


S ha kivégeztek… ha minden igazat,
élõt, emberit keresztre feszítetek,
ha majd felismeritek a Golgotát,
és imáitokat szemlesütve hallgassa az Isten,
a marokszedõk izzadságát felperzseli a nap,
ha mindennap gyötör majd az öntudat
és a békétlenség huzatja, járja át a testet,
majd csak akkor mondjátok, hogy szerettek,
csak akkor hallgassátok a síró lelket!

Mindenkivel ott az Isten,
ott szíve mélyén, a kereszten,
ott haldoklik a szentlélek,
a gyáva, gyenge Sátán-isten,
ott rimánkodik a dézsmáért,
térdkereszten, senkiknek semmiért,
s mire megfagy szívünkben a lét,
már csak a húsvét a remény,
a feltámadás, ami a halál után,
a szenvedések cérnaszálán lóg,
ahol a sors visít egy utolsó imát.

Mindenkivel ott az Isten,
ott szíve mélyén, a kereszten,
ott könyörög az élet,
míg az úton, vakon,
baktat a szamáron
a tisztesség, koldus-soványon.
Csak szeretni jött,
ezt a végtelen hazug világot,
szeretni jött,
egy küldött, az Embervilágból,
s árnyék a lelken az élet,
üzenet az árnyékvilágból…
azt mondta Pilátus:
”Ecce homo” – Íme az Ember!-
s hazudik az óta, minden szó.

S ha kivégeztek… ha minden igazat,
élõt, emberit keresztre feszítetek,
ha majd felismeritek a Golgotát,
és imáitokat szemlesütve hallgassa az Isten,
a marokszedõk izzadságát felperzseli a nap,
ha mindennap gyötör majd az öntudat
és a békétlenség huzatja, járja át a testet,
majd csak akkor mondjátok, hogy szerettek,
csak akkor hallgassátok a síró lelket!

Mindenkivel ott az Isten,
ott szíve mélyén, a kereszten,
a keresztcsontba szúrt lándzsa,
az út végén a hozsanna.

2011. 04. 22.