Spartacus bilincse

Gavallér János

Spartacus bilincse


Udvari bolond a XXI. század dalnoka,
ki dalba bújtatja s a század bánatát, dalolja
büszkén, szomorún
- búsulni nincs miért, ha a gond a másé-
(Kazahsztáné, vagy Líbiáé).
S hányan, miként háltak a halállal?
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal,
büszkén, szomorún
- búsulni nincs miért, ha a gond a másé-
(diktátoré, arisztokratáé)
így is, úgy is múlik a világ,
húzd rá cigány, csak azért is...
- búsulni nincs miért, ha a gond a másé!
Spartacus bilincse a magunké!

Fellegekbõl füst szállt alá,
a nap szürke, adóm véges,
játszadoznak a vitézek,
szövögetnek titkot a Párkák
- Mi végre? S mindennek lesz-e vége?
Cirkuszt gyárt a Tévé-doboz,
álmot, s fecsegnek papíron
jogról, szólásszabadságról,
negyvennyolcról, a hazáról,
- tán a fülükben a szívük (!),
s a frekvenciákról hallgat,
paktum-csendben a hatalom.
A nincsen, osztozkodunk, s harcolunk,
egyeseknek jutott levegõ,
a legtöbbünknek, kuss a juss,
- búsulni nincs miért, minden a másé,
hol az elvtársaké, hol a banké.
Spartacus bilincse a magunké!

Megszólalnak majd a kürtök:
S mindenkit felvisznek a hegyre,
ahol könnyes lesz az ember szeme,
mindenkit felvisznek a hegyre,
ahonnan látni a végtelen történetet,
ahol a cirkusz hangja nem hallik,
ahonnan távlatokból látják a sorstrombitát,
ahol az emberlény Isten elõtt megadja magát.
Majd megértik, hogy a gyõztes,
hogy hány szerelmet veszít a gyõztes,
hány tudóst, gyermeket,
hány tiszta lelket öl meg az önzés.
s hányan minként hálnak a halállal önként!
Spartacus bilincse a magunké!

Bosszútól véres az ég alja.
Bosszút kiált az ember ajka.
Akkor bújt Atilla szívébe az Isten,
mikor Rómán gyakorolta a kegyelmet.
S az óta? Tobzódik a vér, pezseg,
a Sátán ágyában hempereg.
Mikor értik meg, hogy a gyõztes,
hogy hány szerelmet veszít a gyõztes,
hány tudóst, gyermeket,
hány tiszta lelket öl meg az önzés.
s hányan miért haltak meg önként!
Spartacus bilincse a magunké!

Falhoz állítanak az eszmék,
papírra írt fényes rögeszmék.
Büszkén, szomorún
halálba masírozik a Század!
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!
Zsoldot oszt a zsarnok,
jóléti világot,
húzd rá cigány, csak azért is,
a világ múlik, így is, úgy is!
A gyõztesek még most sem értik
a halálban ölelkezõ szerelmet.

Megszólalnak majd a kürtök,
lovasok jönnek – üvöltök,
a Hadak Útján dübörgõ seregek
harangja zúg -, megnyílnak a lelkek,
lehullnak szívekrõl a bilincsek!
Húzd rá cigány a gond a másé,
Spartacus bilincse, Pénz Tamásé!

2011. 03. 29.