Szimpátia-vakság

Gavallér János

Szimpátia-vakság

Nyílt levélféle, Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak!


Jelenleg Magyarország tölti be az EU soros elnöki tisztét, vagyis Orbán Viktor miniszterelnök úr a soros elnöke annak az EU-nak, amelynek diktátumait elutasítja a magyar miniszterelnök. Valami nem stimmel.

Ha a demokrácia alapjait vesszük figyelembe, akkor az érvek ütköztetése által kialakul a többségi akarat, a mindenkori demokrácia miniszterelnökének ezt a többségi akaratot kell képviselnie. Orbán Viktornak Magyarország miniszterelnökének minden retorikai megnyilvánulása tükrözi a magyar nép lelkiállapotát, többségi érzelem világát, tehát határozottan és egyértelmûen képviseli országa demokráciáját. Csakhogy! Ha és amennyiben Brüsszel diktátumokat alkalmaz Magyarországgal szemben, akkor az EU nem a demokratikus eljárások szerint mûködik? – Ugyanakkor az, hogy Magyarország miniszterelnöke az EU soros elnöke, legitimálja annak bármilyen döntését! Na, ez az igazi fából vaskarika, avagy ezek a játékszabályok érvényesek az élet bármely területén.

A legitimáció teszi nyögvenyelõssé a rendszerváltást is. Tudni illik a környezõ volt szocialista országok képesek voltak arra, hogy a közéletbõl eltávolítsák az elõzõ rendszer mûködtetõit, míg nálunk – és itt nem az ügynökökrõl van szó, hiszen azok zsoldért, munkabérért gazemberek, de megbízóik önként, eszmei elkötelezettségbõl, júdásszámításból kiszolgálói egy-egy számukra édes-mindegy rendszernek, hatalomimádatból -, ugyanazok a kapitalista rendszer mûködtetõi, mint a szocialista rendszer mûködtetõi, vagy legalábbis demokratikus parlamentarizmus által legitimálva lettek. Bizony, bizony nem mindegy, hogy az ember kikkel áll össze legitimálni egy rendszert, egy elméletet, egy gazdasági közösséget stb. ( A Fidesz ebbõl a jól felfogott érdekébõl kommunikálja azt, hogy csak az elõzõ nyolc év volt sikertelen politika.). Gyakorlatilag egyetlen rendszerváltó párt létezik, ha történelmi távlatból szemléljük az eseményeket, mert ugye az MDF, az SZDSZ, a Kisgazda párt stb. belebukott a rendszerváltás útvesztõibe, az MSZP-t meg senki sem tekintheti rendszerváltó pártnak, így marad hát egyedül a Fidesz, akinek az a szerep jutott, hogy legitimálja az elõzõ rendszer személyi állományát, vagy felvállaljon egy diktatórikus, bár a demokrácia játékszabályaira épülõ idõszámítást. A „közélet rabszolgái” , a tisztviselõk, a zsurnaliszták egy velejéig romlott társadalomban szocializálódtak, oktatóik, pedagógiai példamutatóik csak a korrupció kiskapujának zárkombinációját tanították meg gyermekeiknek, így lehetetlen érzékelniük egzisztenciális valóságuk mérhetetlen kártékonyságát.

Megállapítható tehát, hogy a 800 000 pártag kizárása a közügyek gyakorlásából jelenthette volna csak a rendszerváltás igazi szándékát, hiszen az emberek számára az elfogadhatatlan, hogy személyi következmények nélkül számolnak fel egy társadalmi berendezkedést. Mivel ilyen irányú szándék nem fogalmazódott meg egyik párt személyi állományának érdekszándékában sem (a hálózat behálózza – azt beszélik- még a Jobbikot is), ezért 9 millió lélekben sosem legitimálható a rendszerváltás, míg a közügyek gyakorlásában részt vehet az a bizonyos nyolcszázezer párttag. A temetõkben keresi identitását a magyar lélek!

Nos tisztelt miniszterelnök úr, ugyanilyen alapon igaz az a néplélektant visszhangzó replika is, amellyel érdekes mód pont Ön legitimálja ugyan hazánkban Brüsszel és a tõzsdecápák diktátumait, de valami fortélyos hatásvadászattal nem szakít kellõ határozottsággal a múlt és egyben apáink tévedéseivel, még pediglen úgy, hogy levonja a személyi konklúziókat. Mert ugye az a legnagyobb legitimáció, ha valaki elfogadja elnöki posztját az EU-nak és közben munkatársai, az elõzõ rendszer személyi állományából kerülnek ki. Megkockáztatom azt, hogy a hatalom minden korban a stréberek együgyûségére épít, azaz megtalálja a maga szimpátia-vakságát.

Tisztában vagyok vele, hogy a párt alapon mûködõ demokrácia jelenleg képtelen felmutatni Önön kívül karizmatikus vezetõt, ám figyelmeztetni szeretném újra, hogy felmérhetetlen gyorsasággal közelít sorsa Nagy Imre sorsához! Ugyanis egyszerre két urat nem szolgálhat senki: A nép lélektanát és a pénz uralmát Ön sem fogja tudni összeegyeztetni!

Szakítani kell azon nézetekkel, amelyek biztosítják az elõzõ rendszer személyi állományával a kollaborációt, és fel kell vállalni újra a magyar érdekek képviseletét szemben a különbözõ párt, páholy, szövetségi rendszerekkel, hiszen a magyar öntudat a becsületre, a nyíltságra épít. Az ember képtelen kibújni a bõrébõl, így képtelen elfogadni úgy a nagy-közösségi érdekeket, hogy a személyes érdekeit figyelmen kívül hagyja. A Magyarság érdeke, - mint ahogy Ön fogalmaz akkor, amikor azt mondja „Brüsszel diktátumai”-, nem azonosak Brüsszel érdekeivel és a nemzetközi kötelezettségek útvesztõiben nem veszhet el a magyar érdek!
(A tanulságok levonhatók az elsõ és a második világháború utáni békeszerzõdésekbõl.)
Az egyetemes emberi jogok megkövetelik minden államközösségtõl, hogy ne csak a felszínen ismerjék el egy-egy nemzet létjogosultságát, hanem viszonyrendszerében is tiszteljék bármelyik nemzet önrendelkezési jogát és önellátó törekvéseit, így nem várhatja el a pénzimpérium sem, hogy a bolha hordja hátán az elefántot, mert a „gyõztesek igazsága” sem boríthatja fel az emberi méltóságra épülõ Isteni törvényeket.

Idézem Önt: „A bûn elnyeri büntetését, az érdem a jutalmát. Ehhez a reményhez ragaszkodunk.” – Csakhogy tisztában legyen vele a világ, mi magyarok Európa közepén évszázadok óta õrizzük az emberi méltóságot, tiszteletben tartjuk az emberi méltóságra épülõ Isteni törvényeket, míg más nemzetek évszázadok óta semmibe veszik a minden embert és minden nemzetet megilletõ jogot. Az igazság a szívünkben van és a szív gyõzni fog!

2011. 03. 18.