Az áldozat

Gavallér János

Az áldozat


Se nem sírok, se nem nevetek,
gyûröm a napokat, amíg élek,
sose volt módom szólni,
csak tûrni, némán tûrni.

Mit mondhatnék a gyilkosoknak?
S minek mondanék bármit? Soha
ne szóljak bosszú hangján,
embernek, állathangján!

Magyar vagyok! Néma áldozat.
Soha senkit sosem bántottam,
csak tûrtem, én csak tûrtem,
vittem drága keresztem.

Ütöttek, vertek, - magyar vagyok,
s gyengébbet kezem sose bántott!
Csak a jövõ ne sírjon!
Csak a jövõ ne sírjon!

Zúgjon-zengjen víg tor, dáridó,
retteg, harcol gyáva álmodó,
tör, zúz, mulat a halál,
hátamon ül a kaszás.

Magyar vagyok! Néma áldozat.
Soha senkit sosem bántottam,
csak tûrtem, én csak tûrtem,
vittem drága keresztem.

Holnap tisztább hajnalt akarok!
Vért, háborút, zsoldos abrakot,
ne rakjon elém az Isten,
ne adjon nékem az Isten!

Holnap tisztább hajnalt akarok!
Magyar vagyok! Ma-éjben halott.
Csak a csillagok fénye,
a holnap, ami éltet.

Magyar vagyok! Néma áldozat.
Soha senkit sosem bántottam,
csak tûrtem, én csak tûrtem,
vittem drága keresztem.

2011. 03. 07.