Közbenjárás

Gavallér János

Közbenjárás

válaszvers Ebergényi Németh Magda: Sodoma címû versére


Emberlelkeket tépõ hiénák,
piramis-láncon ugató kutyák,
mások zsírján hízott piperkõc, pökhendi
zsarnokok, családi bankok, gyõztes senkik,
tudomány mögé bújt hatalmak,
Mit mertek képzelni?
Az Embert fel tudtátok négyelni,
keresztre mertétek feszítni,
betonkaduc akolba tudtátok terelni,
agyát meritek spekulálni,
Mit mertek még képzelni?

Strigulák, strigulák, strigulák,
strigulák, keresztek!
Strigulák, strigulák, strigulák,
strigulák, keresztek!
Számozott bégetõ egyedek
csupán az emberek?!

Hé, ott a piramis tetején!
Sátánbûnt áraszt a gondolat,
hogy nincs lélek a testben,
csak gyõztes, gyõztes pillanat!
S pökhendi csendõrseregekben bízva,
csörgetitek a diót, mogyorót,
míg szemeinket eszmék leple takar,
de permanens a hajnal s éget a nap,
a föld, az ég, a csillagok élnek,
a mindenség szelleme a lélek,
mely ott lapul minden Ember szívében!

Nincs már lázadás, nincs forradalom,
halálba ránt szolgának a terror,
kilátástalan a jövõ, a gaz egyre nõ,
vérünkkel locsoltuk az Integetõt,
s nem akarjátok észrevenni,
hogy nem csökken, a nyomor nõ!
Se ötven, se tíz, se igazság, se víz,
nincs már a földön vigasz,
csak féregnyüzsgõ kéj-éj,
kontrollálatlanul sok Sodoma és Gomora
és az Úr hallgat, a sors mostoha,
ismétli önmaga sokszorosát az ostoba bûn.

Hagyjátok el a bûnös várost!
Összeomlik minden, minden,
amiben nincs ott a szeretet!
Czóárba, kicsi lányban
születik újra a varázslat.
S a kiszabadult szellem,
új emberben lélekjellem,
visszatér a földre ezer jelben,
álomban ölelt reményt képzelve!

2011. 01. 26.