Mese a fogva tartott valóságról

Gavallér János

Mese a fogva tartott valóságról


Oly korban élt a paraszt, mikor a gyeplõt marokra fogta – két lóval elbírt-, büszkén ült a bakon: Úr volt õ, az idõ ura. Felelõs volt a tetteiért, az útért, melyet nap, mint nap bejárt, és barátja volt a föld, testvére a szentlélek. Harmóniában élt a természettel és sohasem feleselt a mindenség törvényeivel. Cifra dolgok, korok jöttek; papírra írt jogok, kiváltságok, adók, mint mesterséges akadályok, nõttek a szabadság-kocsisának útjába. Nem volt más, meg kellett küzdeni a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkányával.

Minden gondolat a magáé volt és minden fûszál egy világot tárt fel elõtte, míg e nagy lélekdaráló sárkánykor versenyre nem kényszeríttette az idõvel, azzal az idõvel, aminek eddig õ volt az ura. Csúfondáros eset, nem is érti, hogy történhetett; vasdobozos csordába gyûltek a lovak, vágtáztak õrült sebességgel, versenyt ûztek a legkedvesebbel, a drága drága idõvel. Így gyülekezett a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkánya és az égen a felhõk gyûltek, méreg-sötéten, boglyát boglyára hányt a villogó gyökerû villa.

Szívének szavára kinyíltak a virágok, szárba kapott a tengeri, ringatózott a búzamezõ és hallotta a vadak ösvénytördelõ járását. Hej, de a vasdobozos csordák gyeplõjét, a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkányának gazdája fogta és úgy rángatta össze-vissza, hogy felszántotta a lélektürelmet úgyhogy országhatárokon túl, disznóröfögéstõl hangosabban nyögött a nép – ezért nem tárgyalt többé a társadalommal a paraszt.

No -gondolta-, elég volt e pünkösdi királyságból, rendet csap ostorával, ha már a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkányával nem bír a földnek jajgatása. Szívét, lelkét beleadta, az összes erejét latba vetette, de a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkánya emberfeletti erõvel bírt; mert a föld minden lakosa adósa volt: Az eladósodott lelkekbõl nyert erõt, a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkánya.

Fûnek, fának, természetnek erejét hívta hát segítségül a paraszt, szeretett idejét áldozta fel és a végtelen szeretet hullámaiban bízva, hátát testvérének hátához fordította, íjába helyezte az Isten-nyilát és megvetette lábát e földön, majd felkiáltott:
- A cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkányát pusztítsa el hitem, mert ez itt az én Hazám!- felkiáltott a mindenség törvényei fölött õrködõ Istenekhez és kilõtte az Isten-nyilát!
És akkor szívének hite suhintott e nyíllal körbe a földön és megtisztult a világ, megszabadult a cigánykereket okádó valóság hétfejû sárkányától.

Így a legutolsó korok tanúinak elmondása alapján álmodhatta meg a világ a valóságot.

2011. 01. 06.